Az ÉnKépem határozza meg életvezetésemet – döntéseimet minden pillanatban.
Társas viszonyaimat: párkapcsolatomat, családban, munkahelyen magamra vett szerepeimet, pénzügyi helyzeteimet, betegségeimet, gyógyulásaimat. Ezek is mind szerepek!
Mindig van valamilyen képem önmagamról, valamivel azonosítom magam.
Például azt gondolom magamról, hogy én egy masiniszta vagyok. Akkor azonosulok olyan viselkedésmintákkal, amit masiniszták szoktak használni. Azaz megtanulok masinisztául létezni. Ettől aztán joggal érzem magam masinisztának, és a külvilág számára is masinisztának látszom. Így rendre megerősítő visszacsatolást szerzek kiindulási képemnek: „látható, hogy jól gondoltam, hogy igazából masiniszta vagyok”. Ennek okán a masiniszták közé tartozom.
A példában, természetesen, lehetett volna a masiniszta helyett politikus, tudós, munkanélküli, hajléktalan, vagy bármi más. A kiindulásomat a tapasztalataim megerősítik, így azt is gondolhatnám, hogy a tapasztalataim alapján alakult ki az ÉnKépem. Tehát egy ÖNMAGÁT ERŐSÍTŐ KÖRt képzek: az ÉnKépem megjelöli számomra a nekem való viselkedést és életformát, és az így kialakított életvitelem során szerzett tapasztalataim megerősítik az ÉnKépemet.
Ám az is látható, hogy az ÉnKépem az eddigi életem során már sokszor átalakult. Csecsemőkoromtól felnőtt koromig már „sokminden” voltam. Mi/ki a közös mindegyik „én”-ben?
Ki vagyok ÉN?
Elkezdem körülrajzolni magam. Ekkor megjelenik számomra a Nemén is. Ha az Ént körülrajzolom, akkor azon kívül a Nemén van. Az ÉnKépem a NeménKépem (a VilágKépem) viszonylatában létezik. Ha egy fényképen körülrajzolom magam, akkor egy 2 dimenziós Ént választok el egy 2 dimenziós Nemén-től. Ha a testfelületemet tekintem határolónak, akkor egy 3 dimenziós Ént választok el egy 3 dimenziós Nemén-től . Ha 3 dimenziós VilágKépem van, akkor ezzel kész is vagyok: Én = Testem. Ha többdimenziós-világ képem van, akkor a többi dimenzióban is tudatosítom határaimat, amin belül Én irányítom a folyamatokat, és azon kívül pedig Nemén.
Én és Nemén viszonyai…