A törökök, hódításuk idején még összeszedték az árva gyerekeket, és elvitték őket. „Szociális programot” hajtottak végre velük – janicsárokat képeztek belőlük. Elég fáradságos dolog lehetett annyi „kollégiumot” fenntartani, annyi gyereket, meg „nevelőt” etetni, ruházni, meg altatni éveken át, mígnem egy „társadalmilag hasznos” ágyútöltelék vált belőlük.

Ma már helyben vannak a janicsárképzők. És nem a törökök működtetik őket… Már nem gyilkolásszák le fáradságosan a leendő árva gyerekek szüleit, mert akkor ki viselné a „kollégiumi” költségeket? A gyerekek etetését, ruházását, altatását, belső késztetésüktől hajtva, a szülők végzik. A kultúra hitrendszerének gyerekbe ültetését pedig megszervezi az uralkodó hatalom.

A SZÜLŐ

A szülő a rend(szer) fenntartása érdekében nagyon fontos figura. Ő tartja mederben a gyerek gondolkodását, nehogy új utakra térjen. Kulturálisan átörökíti saját félelmeit, hitrendszerét, az „ingyenes” kötelező oktatással karöltve. Hogy a szülők is a fenekükön maradjanak, terhelésük úgy van beállítva, hogy életüket átgondolni ne legyen idejük, új utakat keresni ne legyen erejük. Képzésükben fontos szempont volt, hogy ne mindent értsenek meg, és véssék eszükbe, hogy „Úgysem lehet másképp!”, így új dimenziókat nyitni ne legyen képességük. Ebben a szerep(ki)osztásban a szülő leginkább béranyára, meg bérapára hasonlít, akinek sok könnyebbséget jelent, ha gyerekeit beadhatja a GYEREKMEGőRZŐbe.

Az iskola

Gyerekkoromban egyre nyilvánvalóbb lett számomra, hogy az iskola nem rólam szól, nem értem van. Nem értettem, miért nem. Azt gondoltam, iskolát a FELNŐTT EMBEREK a gyerekeiknek azért csinálnak, hogy jól töltsék gyerekségük idejét, és megokosodjanak, mire felnőnek. Aranyos, ugye? Aztán később találkoztam az iskola céljának hivatalos meghatározásával, mely így szólt:

„Az iskola célja, a munkásosztály újratermelése, és a szocialista embertípus kifejlesztése.”

Az 1989-es hatalomváltás után a második mondatrészt kihúzták. Ma ez így hangzik:

„Az iskola célja, a munkaerő-piaci igények kielégítése.”

Újabban pedig, a második mondatrész helyén, célként megjelent az „EU állampolgárképzés” is.

Ez nem a gyerekeimről szól. És a Tieidről sem – ha nem tartozol a (földi) uralkodói körhöz. De már rég nem gondolom, hogy primitív “tanügyi főnökeink” vannak, akiktől csak ennyi telik. Megértettem, hogy ez így van rendben. Sőt, az ő kijelölőik profik. Általuk érik el céljukat. Versenyző társadalmakban ugyanis ALATTVALÓ-KÉPZÉS zajlik. Már rég nem haragszom. Értem.

Nagy veszélyt rejt, hogy a hatalom megtartása érdekében az emberi faj a szellemi felemelés, és magas intelligenciájú, etikus lényekké fejlesztés helyett, MUNKAERŐvé csökevényesíti utódait. Ez, ha így maradna, a faj pusztulásához vezetne. (Az alacsony intelligenciájú fajoknak ez a sorsa.) A Teremtés válasza erre, hogy már egészen más képességű gyerekek születnek.

A társadalmi kiskapu pedig, hogy: nem kötelező az „iskolában” venni rÉszt! Minden szülő alanyi jogon választhatja a magántanulóságot gyerekének.

Én is ezt teszem sok éve.

A mi megoldásunk: www.4dzona.hu / 4D NemSuli

About The Author
-