4 . Vannak, akik azt mondják, hogy ha egy kellemetlen dolgot elég sokáig csinálsz, idővel kellemessé válik. De mi nem ezt hirdetjük. Sokkal inkább az egyensúly megteremtésének, majd a cselekvésnek a hívei vagyunk. Mindig azt hirdetjük, hogy a félelemtől meg kell szabadulni; nem szeretnénk, hogy olyasmit végezz, ami félelmet kelt benned. Lehet, hogy a legkisebb (belső) ellenállás érdekében nem szabad lóra ülni. Az is lehet, hogy a legkisebb ellenállás érdekében csak másik lóra kell szállni – de a félelem miatt végül soha sem cselekszünk.
5. Ha azt látod, hogy valaki valamilyen szörnyűséget él meg, elkezdesz erőteljesen vágyni a helyzet megoldására, és annak a rezgései törnek elő belőled… Amikor csak a változtatásra összpontosítasz, máris jobban érzed magad. Ezzel annak az áramlatnak a részévé váltál, ami a megoldás egy darabja.
6. Egyáltalán mi a rossz? Rossz az, ami különbözik attól, amit én akarok. Ki dönti el, hogy mi a rossz? Jerry és Esther a tojómadarat figyelte, ahogy rendezgette a tojásokat a fészekben, amíg a szomszéd macskája megette az egyik tojást. Eszter azt mondta: ‘rossz macska’! A macska azt mondta: ‘jó kismadár’!
7. Ha az emelkedettségre, a bőségre vagy a jólétre gondolsz, feltöltődsz pozitív érzelmekkel. Ebben az érzésben úgy megbízhatsz, mint egy iránytűben, ami mutatja, hogy az adott dolog (ami a valóságban mindig két dolgot jelent) melyik oldalán állsz. Legyen szó pénzbőségről, vagy a pénz hiányáról, az egészségről, vagy annak hiányáról, egy társról, illetve annak hiányáról – amikor jó érzéseid vannak, mindig akkor vagy abban a állapotban, hogy bevonzod, amit akarsz.
8. Nem az évekről, a korról, vagy a fiatalságról van szó, hanem a lejtőn való megindulásról. A hanyatlás az összhang meglétéről, vagy hiányáról szól. A lejtőn való megindulás attól függ, hogy a jelen pillanatban az elágazás melyik ágán indulsz? Most melyik úton induljak? Most melyik úton induljak? Erről szól ez az egész.
9. Van a gondolat, a formát öltött gondolat és a testet öltött, megjelenített gondolat. A megjelenítést mindig az adott személy nézőpontja alakítja. Az a tér-idő valóság tehát, amit észlelünk, nem más, mint vibrációs értelmezés. Így az a gondolati forma, amely az emberre vonatkozik, egy tágabb perspektívából származik és folyamatosan fejlődik minden tapasztalás által, amit az emberek itt, a bolygón megtapasztalnak. Amit mi embernek vagy humán lénynek látunk, az valójában vibrációs értelmezés. Nos, a majmoktól származik-e az ember? Nem, az ember egészen más elképzelést takar. Akkor hát hogyan alkalmazható ide az evolúció elmélete? Mi azt mondjuk, hogy mivel minden faj gondolati formája, illetve a megélt tapasztalatai szerint ölt testet, a létezésük eszméje terjeszkedik. A terjeszkedést a gondolat legmesszebb ható kitörései végzik és ezt támogatja a Forrás energiája, ami mindenhol ott van, ahol a gondolat.
10. A fizikai tapasztalás a gondolat élenjáró, legmesszebbre kiható színtere, a gondolat legtávolabbra törő kiterjedése. Nem a kezdőpontnál állsz, hanem itt, az áttörés legelső frontján és megéled a gondolataid megjelenítését. Ahogy megtapasztalod ennek a manifesztálódásnak az ellentmondásait, új vágyakkal állsz elő, amelyek behívják az Életerőt.
11. A világ minden vallásának, amiből egyébként sokkal több van, mint amennyiről tudomásod van, megvan a lehetősége a tökéletes kiteljesedésre. Amikor azonban azt gondolod,hogy be kell bizonyítanod, hogy a tied az egyetlen igazság – és ítélkezően szegülsz másokkal szembe – elválasztod magad a Kapcsolatodtól, amelyet az ítélkezésed előtt megtaláltál a vallásodban.
12. Nincs jobb annál, mint egy boldog helyre kerülni, bevonzani egy boldog embert és boldogan élni vele az idők végezetéig, ahelyett, hogy egy negatív helyen egy negatív ember társaságában próbálsz a boldogságra törekedni.
13. Abban a demokráciában, amiben élsz, a társadalom nagy része ugyanolyan kötöttségeket él meg, mint más fennálló, másféle rendszerek lakosai. A kötöttségek ugyanis nem a kormányzat jellegétől függenek, hanem attól, hogy az egyén mennyire kapcsolódik olyan rezgéshez, amelyek megakadályozzák a jólét áramlását.
14. Az életben elért siker mércéje nem a megszerezhető javak. Nem a pénz, vagy a vagyon. Hanem a megélt boldogság mértéke.
15. Nem létezik a rossz, vagy a jó, a betegség, vagy az egészség áramlata. Csakis a Jólét áramlata létezik. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, nem más, mint hogy ‘Ebben a pillanatban beengedem-e a jólétet a világomba, vagy sem? Megengedem, hogy ide jöjjön, vagy sem?
16. A megengedés művészetét gyakoroljuk. Ez azt jelenti, hogy alapnak a legjobb érzést kiváltó gondolatot vesszük, nem pedig a legigazibb, vagy a leginkább valódinak tűnő gondolatot. Ha kimondod, ahogy épp bejön, az szembesít azzal, hogy hányadán állsz magaddal: ‘A francba is, elmondom úgy, ahogy van. Azért úgy mondom, ahogy van, mert mindenki azt akarja, hogy azt mondjam, ahogy van.’ Mondd úgy, ahogy van, ha szereted, ahogy van. De ha nem szereted, ahogy van, akkor ne úgy mondd, ahogy van – hanem úgy mondd, ahogy szeretnéd, hogy legyen. Ha elég sokáig mondod úgy, ahogy szeretnéd, hogy legyen, akkor elkezded úgy érezni, ahogy akarod, hogy legyen. És ha úgy érzed, ahogy akarod, hogy legyen, akkor úgy is lesz, ahogy akarod.
17. Az Univerzum nem büntet és nem ajándékoz. Az Univerzum válaszol arra a rezgésre, amit kibocsátasz. Minél örömtelibb vagy, annál tökéletesebb bőség áraszt el – te választod meg ennek a bőségnek a mikéntjét.
18. Nem koncentrálhatunk valakinek a gyengeségeire annak érdekében, hogy a felszínre hozzuk az erősségeit. Ha azt szeretnéd, hogy jó érzés árasszon el, ne arra gondolj, hogy ők szerinted mit csinálnak rosszul. Ehelyett azt kell sugároznod, ami téged boldoggá tesz, amikor sugárzol magadból. Ha ezt teszed, képes leszel jeleket küldeni, ami segíti őket, hogy újra kapcsolatot teremtsenek önmagukkal.
19. Azokat a dolgokat keresd, amiket ebben a pillanatban nagyra értékelsz. Ettől olyan állapotba kerülsz, amikor mindent megengedsz magadnak, akkor is, ha még nem tudott testet ölteni a vágyad. ‘Sokan vannak olyanok most is, akik azt az álmot tapasztalják meg, amit én is szeretnék, akik egykor ott voltak ahol most én tartok. Rajta vagyok az utamon. Semmi sem hibádzik. Minden kibontakozik a maga tökéletességében. Itt vagyok tökéletes, ahol vagyok, és afelé tartok, ami még tökéletesebben kielégíti minden vágyam.’ Ez az a hozzáállás, ami megengedi a kiteljesedést.
20. Ha valami letaglóz, az azért van, mert nem akaródzik azon a fordulatszámon pörögni, amit Te magad kértél az Univerzumtól. Az Univerzum válaszolt a kérésedre. Te egyszerűen még nem állsz készen arra, hogy befogadd.