A válság akkor ér véget, amikor megváltoztatjuk a gazdaságot – Jeremy Rifkin új könyve

Jeremy Rifkin évtizedek óta ismert közéleti személyiség. Békeharcosként kezdte az 1960-as években vietnami háború idején, később az amerikai környezetvédő mozgalom egyik vezéregyénisége lett. A fenntartható fejlődésnek nem csupán elméleti szakembere, hanem a világ több mint 100 vezető megújuló energiával, építészettel, várostervezéssel foglalkozó cégét tömörítő Third Industrial Revolution Global CEO Business Roundtable alapítójaként és társelnökeként csapatával az új gazdasági világrendbe való átmenetet szolgáló gyakorlati tervezésben részt vesz. A pennsylvaniai egyetem tanára, az EU-bizottság, valamint több európai kormány tanácsadója energiaügyi és a klímaváltozással kapcsolatos kérdésekben.

Rifkin egy augusztusi interjúban így fogalmazta meg a könyv alapvető tartalmát: „A hetvenes évek vége felé befejeződött az első ipari forradalom abban az értelemben, hogy elvetettük, hogy az általunk termelt gazdagságból éljünk és beléptünk a második ipari forradalomba, amelynek során feléltük a megtakarításainkat és hitelből kezdtünk élni. Ez vitt bennünket a visszatérő válságokhoz. Minden alkalommal, amikor recesszió van, ugyanazt tesszük: pénzt pumpálunk a piacba, és azt mondjuk, hogy csökkenteni akarjuk a kiadásokat. De a fellendülés táplálja a költekezést, ez pedig növeli a keresletet, a fejlődő országok ezt kihasználva növelik a termelést, hogy megsokszorozzák a kínálatot, s mindez növeli az olyan nyersanyagok árát, mint az olaj. Következésképpen mindennek emelkedik az ára, beleértve az élelmiszer árát is, s ily módon ismét új, tarthatatlan helyzetben találjuk magunkat, visszatérve a hitelekhez, hogy kielégíthessük az igényeinket. Ezért soha sem tudunk kikerülni belőle. Ezért a válság csak akkor ér véget, ha megváltoztatjuk a gazdasági paradigmánkat.”

Az alábbiakban ismertetünk néhány részletet a könyvből:

Az új energia

„Az energia kezelése alakítja a civilizáció természetét – írja Rifkin. Az energia termelésének és elosztásának ellenőrzése a fosszilis üzemanyag bázisú gigantikus centralizált társaságoktól áthelyeződik a kis termelők millióihoz, akik generálják saját megújuló energiájukat, és a felesleget eladják. Az új kor a hatalmi kapcsolatok minden szintjének ujjá szervezését hozza magával. Míg az első és a második ipari forradalom a centralizációt és a vertikális szervezeti struktúrát favorizálta, a harmadik a másodlagos utakat választja, és előnyben részesíti az együttműködő üzleti modelleket, amelyek jobban működnek a világhálókon . A kapcsolat a korábbi eladó és vevő ellentéte helyett, együttműködő kapcsolattá alakul a szállító és a felhasználó között.”

A politika

„A harmadik ipari forradalom megváltoztatja az üzletet, de a politikát is. Új mentális magatartás született az internet által szocializált vezető nemzedékekben. Az ő politikájuk már nem a jobb és baloldal összecsapását vizsgálja, hanem az autoriter és centralizált modell és a felosztó és együttműködő modell közötti különbséget. Míg az első és második forradalmat a nemzetgazdaság és a nemzetállamok kormányzása kísérte, addig a harmadik, amely természeténél fogva elosztó és együttműködő, a kontinentális és uniók kormányozta gazdaságot favorizálja.”

Geopolitika és bioszféra

„Az interkontinentális korszak átalakítja a geopolitika nemzetközi kapcsolatait a bioszféra politikájává. A megújuló energiákra való áttérés újra definiálja a nemzetközi kapcsolatok fogalmát, az ökológiai gondolkodás terén. A bioszféra elvisz bennünket a természetnek egy olyan gyarmati víziójától, – mint kizsákmányolandó és rabszolgaságban tartó ellenségről – a természet védelmezendő közösségének új felfogásához. Ez a mély jelentősége a fenntartható fejlődésnek.”

Az oktatás

„ A munkaerő és az állampolgárok felkészítése az új társadalomra megköveteli, hogy újra gondoljuk az oktatás hagyományos modelljeit beleértve a ragaszkodást a szigorú oktatáshoz és a tények memorizálásához. Az új globális korszakban, amely elfogadja az oktatás elsődleges küldetését, a diákokat arra kell felkészíteni, hogy úgy gondolkodjanak és cselekedjenek, mint az osztott bioszféra részei. Az oktatás domináns megközelítése felülről lefelé, amelynek célja, hogy versenyképes és autonóm egyedeket hozzon létre, teret enged egy megosztott és együttműködő oktatásnak. Az intelligencia nem valamiféle örökség, vagy felhalmozandó tartalék, hanem inkább a személyek között megosztott közös tapasztalat.”

Az élet új minősége

„A harmadik forradalom megváltoztatja a felfogásunkat a más emberi egyedekkel való kapcsolatainkat és felelősségeinket illetően. A föld megújuló energiáinak megosztása a faj új identitását teremti meg. Ez a tudat megszüli az élet minőségének új álmát mindenekelőtt a fiatalok között. Az amerikai álom a felvilágosodás hagyományához kapcsolódik, saját anyagi érdekei kereséséhez való ragaszkodásával. Az élet minősége azonban a jövő új felfogásáról beszél, amely az együttműködő érdeken, az összefogáson és a kölcsönös függésen alapul. Az igazi szabadság nem a másoktól való elszakadás állapotában van, hanem azokkal való mély részvételben. Ha szabadság az élet optimalizálása akkor az minden egyes ember tapasztalatainak gazdagságával és különbözőségeivel, valamint társadalmi kapcsolatainak erejével méretik meg .Egy kevésbé így élt élet szegényebbé válik.”