Amiről itt szó lesz, nagyon fantasztikusan hangzik. De már tudjuk, hogy ami fantasztikus, az még lehet valós. Ami egy időben valakik számára hihetetlen, az mások számára, máshol vagy máskor egészen természetes is lehet.
A hölgy apja 1980 nyarán, amikor Moszkvában a csonka olimpia zajlott – nem sokkal korábban szovjet katonák rohanták le Afganisztánt, ezért a szabad világ számos országa nem küldte el versenyzőit Moszkvába, bojkottálva a játékokat –, igen idegesen jött haza. Ismeretes, hogy európai szintű ellátásra a lakosság mindig csak Moszkvában számíthatott, ám propaganda-okokból az olimpia idejére az ottani boltokat feltöltötték olyan árucikkekkel is, amelyeket a szovjet alattvalók sem azelőtt, sem azután nem láttak. Többek között megjelentek a piacon nyugati cigaretták is: Marlboro, Kent, Salem stb. Élelmesek felvásárolták vagy egyszerűen ellopták a moszkvai raktárakból a szállítmányok egy részét, és vidékre vitték, ahol borsos áron adták el.
Nos, ami az idős férfi idegességét okozta, az egy doboz mentolos Newport cigaretta volt. Ez ugyanis félelmetes emlékeket ébresztett benne, amiket most elmondott a lányának is. De előbb megeskette, hogy míg ő, az apa él, a lánya senkinek sem mondja el a történetet. Látszott rajta, hogy még több mint harminc évvel az esemény után is retteg…
1946-ban történt. A fiatalember akkor a vlagyimiri kerület Szobinka nevű városkájában főhadnagyként szolgált a belügyi alakulatoknál. Egy napon az egyik rendőrjárőr egy vérző fejű, kába alakot hozott be. Az illetőn látszott: sokkot élt át, azt sem tudja, hol van, nem tudott megszólalni és csak tétován nézelődött. Átkutatták és elvettek mindent, amit találtak nála. Volt ott külföldi eredetű golyóstoll, öngyújtó, Newport márkájú külföldi cigaretta. Ami a leggyanúsabb volt: egy olyan személyi igazolvány Pokrovszkij névre kiállítva, amelyet soha a Szovjetunió területén nem használtak. Már az is roppant különös volt, hogy az igazolványba nem csak oroszul, de angolul is beírták az adatokat Amit abban találtak, az érthetően meghaladta a szovjet tisztek agyi befogadóképességét. Az igazolványt ugyanis egy olyan embernek állították ki, aki 1972. március 1-jén született! És akkor még csak 1946-ot írtak! Ráadásul az igazolvány kiállításának dátuma 2008 volt!
De volt ott más furcsaság is. A férfi igazolványát ugyanis nem más, mint egy akkor ismeretlen nevű szervezet adta ki. A négybetűs rövidítés NATO volt… Ráadásul az igazolvány nyomtatott szövegéből kiderült, hogy azt a Murmanszk szovjet hadikikötőt és nagyvárost megszálló NATO-erők Norvég Parancsnoksága állította ki. Mindez arra utalt, hogy Pokrovszkij polgártárs valamikor 2008 táján egy olyan Murmanszkban él(t), amelyet egy szomszédos nyugati, kapitalista ország, Norvégia szállt meg!
Mintha még ez sem lenne elég – az igazolványban természetesen ott volt Pokrovszkij fényképe is. Csakhogy ez a kép színes volt! Márpedig színes fotót orosz földön 1946-ban még nem nagyon láthattak az emberek. Gondoljunk csak bele: az első színes játékfilm 1939-ben készült az USA-ban (Óz, a csodák csodája c. mesefilm) és az újságokban sem volt annak előtte színes fénykép. Képzelhetjük, hogy a szovjet tisztek és katonák, az állam biztonságát őrizni hivatott emberek milyen érdeklődéssel tanulmányozták ezt a számukra többszörösen is hihetetlen és érthetetlen dokumentumot!
Próbáljuk magunkat beleképzelni a belügyesek helyébe. Ott, ahol ők éltek, 1946-ot írtak, a háború most ért véget. Norvégiáról jó esetben egy átlagos műveltségű katonatiszt csak annyit tudott, hogy szomszédos ország, kapitalista, tehát ellenség. A színes fotó és az igazolványban található különös adatok, elsősorban a dátum egyszerűen feldolgozhatatlannak tűnt. Hogyan születhetne ez az ember, aki előttük állt, 1972-ben, amikor az az év még el sem jött, és hogyan tarthatnának ők a kezükben olyan dokumentumot, amelyet majd csak ötvennyolc év múlva fognak kinyomtatni?
Az időutazásokról nyilván sohasem hallottak. Messze volt még az az idő, amikor a Szovjetunióba is betört a tudományos-fantasztikus irodalom és film. A belügyesek számára egy pillanatig sem volt kétséges, hogy egy kémmel állnak szemben, hiszen külföldi, nyugati igazolványa volt! És olyan tárgyak nála, amelyeket ott, náluk, még soha senki nem látott: golyóstoll, idegen cigaretta…
Természetesen értesítették a vlagyimiri főnököket, akik csoportosan loholtak a helyszínre és megfelelő őrizet alatt vitték el a kémet. De még nem is értek Vlagyimirba, amikor útközben utolérte őket a felsőbb utasítás: a foglyot azonnal szállítsák egyenesen Moszkvába, a Lubjanka-börtönbe! A volt főhadnagy soha többé nem hallott a kémről, annak további sorsa felől természetesen nem mert kérdezősködni. Választ úgysem kapott volna. Viszont nagy valószínűséggel, elveszíti katonai rangját és felkerül a gyanúsítottak listájára, melynek következtében könnyedén egy szibériai lágerben találhatta volna magát. Ez akkoriban, Sztálin rémuralmának kellős közepén sok millió honfitársával megtörtént.
Ám valamilyen formában mégis visszahatott rá az ügy. 1949-ben ismét kénytelen volt megemlékezni Pokrovszkijról. A rádió, az újságok akkor adták hírül, hogy az átkozott nyugati kapitalisták erős katonai szövetséget hoztak létre, amely természetesen a Szovjetunió elpusztítását tűzte ki célul. A nyugati katonai szövetség rövidített neve NATO volt… Az orosz férfinak ekkor, akár akarta, akár nem, ismét eszébe jutott a “norvég kém”, akinek igazolványát valamikor a távoli jövőben éppen ez a szervezet állította ki…
Aztán évtizedekig nem történt semmi és a férfi már-már el is felejtette volna Pokrovszkijt, amikor eljött 1980 és a moszkvai olimpia. Egy napon egy illegális árus neki is felkínálta a nyugati cigarettákat. Az egykori belügyi főhadnagy, most már öreg nyugdíjas, meglátta a Newport feliratot egy dobozon. Megvette, hazavitte és felindultan mesélte el lányának az 1946-os történetet. Az a tény, hogy ilyen cigaretta valóban létezik már, ismét eszébe idézte azt a szerencsétlen eseményt.
Mi történhetett valójában? A dolog nagyon összetett. Többféle variációval kell számolnunk. Az egyik: az egészet csak kitalálta valaki, hiszen az égvilágon semmilyen bizonyíték nincs a “sztori” valódiságára. A második: megtörtént, de ma már kinyomozhatatlan, mert a KGB irattárait – tudjuk jól –, alaposan megritkították, időnként az efféle gyanús ügyekről maradt okmányokat el is tűntették, nehogy később azok árulkodjanak a valós történésekről. (Vegyük például Raoul Wallenberg esetét. Ő ugyanakkor halt meg a Lubjanka börtönben, amikor Pokrovszkijt feltehetően szintén halálra verték, hisz nem hihették el neki azt a kézenfekvő magyarázatot, hogy ő a jövőből került vissza. Nyilván kémnek nézték, és később kivégezték – ahogyan Wallenberget is.)
Mennyi az esélye annak, hogy a “norvég kém” valóban időutas volt? Lehet, hogy nem is szándékosan tért vissza a múltba. Ám valami történt vele 2008 után és “visszaesett” az időben. E téren még olyan természeti törvények létezhetnek, sőt bizonyosan léteznek is, amelyeket mi semmilyen fokon nem ismerünk. Lehet, hogy Pokrovszkij nem időutazó volt, csak azzá lett – akarata ellenére! Valami történt vele, valami olyan térbe került akár csak másodpercekre is, amely visszavetette őt az időben, de nem a térben. Hiszen orosz volt, és orosz földre került ismét. Gondoljunk csak arra, hogy szerte a világban – Magyarországon is – minden évben több ezer, (ebből nálunk talán 10-20) – embernek veszik nyoma, és soha többé nem kerülnek elő, holttestüket sem találják meg és külföldön sem bukkannak fel soha többé. Könnyen lehet tehát, hogy ez valamilyen tér-idő-eseménysorozat függvénye. Nem zárható ki, hogy emberek ma is visszaeshetnek valamilyen régebbi időbe, vagy akaratuk ellenére előbbre jutnak a jövőbe, ahonnan nem akarnak, vagy nem tudnak visszatérni közénk.
Az orosz eredeti szövegben a visszaemlékezést közlő újságíró azzal fejezte be a történetet: már csak pár évet kell várni és meglátjuk, mi lesz 2008-ban. Hátha akkor megértjük a történetet? Mi azt gyanítjuk inkább, hogy ún. “alternatív jövők” esetéről van szó. Lehet, van egy olyan jövőváltozat is, amelyben a mai Oroszországot eluralja valamilyen káosz vagy betegség vagy (bel)háború, és a NATO siet majd segítségére, elfoglalva-felszabadítva egyes területeit, hogy azokat megóvja az általános pusztítástól? Ekkor érthetővé válna a különös személyi igazolvány szövegének minden betűje…
forrás: rejtélyekszigete