Nyuszikából forradalmár lett, de gyávának bizonyult. Így most tépett szárnyú angyalként hirdeti, hogy Ánem! Hol dühösen, hol dacosan. Leginkább keserédesen. Ha kell, Négykézláb megy a másik fél felé. Mert hiszi, hogy ott van. A magas sarkú amazonok legangyalibb és legvér(m)esebb Macskanőjével, Pásztor Annával beszélgettem az Anna and the Barbies legújabb lemezéről.

– Úgy hallatszik, nagyon tudtátok, hogy mi a célotok ezzel az albummal.
Hát, az jó, ha kifele ez jön le (nevet). Ketten írjuk a dalokat a testvéremmel, Pásztor Sámuellel, és mindketten nagy zenehabzsolók vagyunk: nem nagyon tudnék olyan zenei műfajt felhozni, ami ne inspirálna, ne hozna lázba minket. Nemhogy kétfélét, de ketten kétszer százfélét haraptunk a zenei palettába a Gyáva forradalmár című lemez megjelenése óta. Az Ánem! munkálatai előtt a tesómnak volt némi koncepciója, amit a hangszereléssel többé-kevésbé véghez is vitt, de a számok műfajánál már bedobtuk a gyeplőt… (mosolyog). Az előző nyers rock, punk rock/alterrock anyaghoz képest belenyúltunk az elektronikába is, ami szépen megjelenítette a gyerekkorunkat átszövő szintetikus hangszerelésű, populáris, vagy esetenként undergroundnak titulált zenéket, mint például a Cure vagy a Depeche Mode.

– A jellegzetes stílusjegyek megtartása mellett elég széles spektrumon elmozogtatok erre-arra.
Így van! A Thorns Through Your Heartot azért raktuk be, mint egy csizmát az asztalra, a lemez egyharmadához, hogy egy éles váltást előkészítsünk. Az addigi számok eléggé a koncertjeink rockját idézik meg, onnét pedig egy furcsa, színes féreglyukon keresztül csúszdázik velünk a hallgató a múltba. Már akinek van erre hajlandósága, és nem fél a szintihangoktól. (nevet)

Meglepő, hogy a Márti dalával kezdődik az album, mert lássuk be, nem egy tipikus nyitónóta. Ezt idén a Hegyalja fesztiválon hallottam először tőletek, és ott, a délután közepén, a 35 fokban egész nagy gombócot éreztem a torkomban.

– Óóó, ott voltál?!?!

– Ott bizony.

Életem egyik legmeghatározóbb koncertje volt! Nagyon nagy lelki gödörben voltam, és a neheze csak utána jött… Nem volt véletlen a sok vér, meg a szegett szárnyak… Szóval az a délutáni buli annyit adott nekem, hogy nem rokkantam bele a dolgokba, és ezt a zenekaromnak és az ott összegyűlteknek köszönhetem. Minden nyálasság nélkül! Amúgy a Márti dalát egy hétig próbáltam elhelyezni az albumon, mert mindenki ugyanezt mondta, hogy első dalnak nem jó, mert nem rock, meg mert kivétel, meg mert… De mindenhol megsemmisültek körülötte a számok, egyszerűen értelmüket vesztették. Aztán meghallgattam elöl, és beállt az egyensúly!

– Úgy hiszem, ennek a dalnak külön története van.
Fésűs Márti az egyik legbelevalóbb csajszi volt: elsővonalas Anna and the Barbies drukker, és igazi életigenlő ember. Bennünk is milliószor tartotta a lelket, a végletekig hitt a zenekarban. Orvosilag el volt tiltva mindennemű szórakozástól, szobafogságra lett volna ítélve…legalábbis teljesen el kellett volna felejtenie mindennemű rock’n’rollt. Ehhez képest a koncertekre Ő érkezett elsőnek, Ő bulizott a legnagyobbat, és utolsónak távozott a takarítók után (mosolyog). Aztán az első Akváriumos bulinkra már csak a bejelentkezését láttuk, de nem jött el… Az Ő emlékét őrzi a dal, azóta is minden koncerten velünk van, a torkomból prédikál az embereknek. Amikor írtam a szöveget, bőgtem, alig láttam a betűket, szerintem Ő diktálta a sorokat. Mártika mindig is nagy kerítő volt, ezzel a számmal össze is hozott nekem egy duettet Kiss Tibivel és Lovasival is. Jövök neki eggyel! (mosolyog) A dal azóta teljesen önálló életre kelt: magától terjedni kezdett először a szöveg, aztán a koncertfelvétel, majd a lemezverzió. Sorra hívtak fel zenekarok és énekesek, hogy játszhatják-e. Köztük volt Roy & Ádám, Zséda és Tóth Vera is. Koncerteken nem merek közben a közönségre nézni, mert sokszor látom, hogy folyik a könnyük…és akkor én sem tudom elénekelni… Nagyon nagy megtiszteltetés ilyen dalt kapni. Olyan misszió-féle. Engem is gyógyít.

– Mindenképp mesélned kell az Ünnepélyesen fogadom keletkezési körülményeiről is…
Kardos Horváth Janó felhívott, hogy írt egy nótát, és csináljuk meg közösen. Igazából ez az Ő sztorija lenne, nekem ez egy olyan igazi Ánem! Tipikus nemleges igenlés: fogadom, hogy nem leszek többé szerelmes! Ugyan már!

– Tehát valami olyasmi, amit pont nem lehet megfogadni.
De azért jó üvöltözni két szerelem között. (nevet)

– És milyen a csincsillák párzása?
Ez Janó szöveg. (nevet) De szerintem csak érzékeltetni akarta, hogy annyira gyöngéd az a valaki, hogy a kis puha, ártatlan csincsillák szerelmi násza is durva szado-mazo hozzá képest. Aztán lehet, hogy Janónak bejönnek a csincsillák… (nevet)

– A Szingli party-ban érzek némi olyan keserűséget, amit akkor élsz át, ha senkinek sem kellesz. Még egy mama kedvencének sem.
Ez az egyetlen szám az Ánem!-en, aminek a szövegét a tesóm írta. Nehezen is ment az azonosulás vele, mert én sosem éreztem át az „Ól báj májszelf” 30-as szingli lét gyötrelmeit. Ha egyedül is voltam, az maga volt a szabadság és a kaland. Amúgy énekelni már szeretem, mindig a Sakáltanyás film pultját képzelem magam alá, meg a csajszikat, ahogy vonaglanak tornasorban. (nevet)

– Az Ánem! lemezcímben van egyrészt egy adagnyi dühös lemondás, ugyanakkor egy nagykanálnyi jó értelemben vett dac is. És mintha ez a kettősség az egész albumot jellemezné…
Ahogy mondod! A véres angyal is pont ezt szimbolizálja. Dacol a nemmel, tagad az igennel, küzd magával és az elemekkel maga körül, szolgálja a fentet, húzza a lent, harcol a lenttel, burát von köré a fent…

– Ha ki kellene jelölnöd két dalt, mint két végpontot az Ánem!-en, melyik kettőt választanád?
Uh, attól függ, minek a két végpontja… maximum műfajilag vannak szélsőségek, mert még a legdurvább szövegek is egy irányba mutatnak. Mondjuk a punkabilly Macska szerelem-átkozódása és a Don’t Go Home puha ölelése zeneileg eléggé két szélsőség, de mondanivaló tekintetében ugyanazt az érzést pengeti meg, csak két különböző idegállapotban. (mosolyog) Maga a címadó egy fohász, ami egy az egyben tükrözi a borító mondanivalóját. Veretes szöveg, aki jobban elmélyed az angol szövegben, megérti, mire gondolok… Ehhez képest a Négykézláb és az Ünnepélyesen fogadom, vagy a Szingli party valóságos konfetti-eső. (nevet)

– Tehát az előbb említett „egy irány” felfelé keresendő?
Ha az, ami az élet lényege, felfelé van, akkor igen! Vagy befelé vagy előre – vagy afelé a bizonyos másik fél felé.

– Koncerteken a Loverman alatt rendszeresen magad köré gyűjtöd a küzdőtér legbátrabb tagjait, és vetkőzésre buzdítod őket. Sosem volt még ebből semmi gond?
Egyszer a SZIN-en egy srác anyaszült meztelenre vetkőzött, és a biztonságiak ki akarták dobni. De elé álltam, és gyorsan felöltözött. (nevet) Amúgy a magyar közönség nagyon fain, mi meg nem vagyunk világsztárok. Mostanában már szólnom sem kell, és repül a textil. (nevet)

– És továbbra is a férfiak a merészebbek?
Nem! Fesztivál vagy klubja válogatja, de ránk igazi amazonok járnak, akik nem átallják elsőként levetni a mezt. Persze a fiúk messzebb mernek menni a pucérságban, de ez így van rendben. (mosolyog) Azért a zenekar nagyon várja már az első igazán meztelen nőt… (nevet)

– Nagyon nagy a kontraszt a színpadi és a hétköznapi Pásztor Anna között?
Naná! Lecsuknának, ha felmásznék a hentespultra magas sarkúban, véres szárnyakkal, vagy guggolgatni hívnám a metróban közlekedőket. (nevet)

– De a színpadon sem lehetnél ilyen, ha a hétköznapokon hiányozna belőled a brutalikAnna.
Amúgy nincs nagy trükk: két személy vagy metamorfózis, vagy csak egy ember szélsőséges megnyilvánulásai. Amennyire a szakadék széléig megyek a koncerteken, annyira kell elgyalogolnom egy zarándokúton a másik irányba. A lényeg az egyensúly, amit ha biztonságos kezek irányítására bízok – és nem a saját egómra -, akkor nem lehet baj.

– Te is megkapod a szokásos záró kérdésünket: ha tanácsot kérnének tőled a XXI. század manusai, mit mondanál nekik, miben kellene változniuk?
“Cherchez la femme”, amíg meg nem találod, és vigyázz rá nagyon, ha megleled! Ánem! (nevet)

forrás: manus.hu / Doctor Hardlove

Pásztor Anna – Pásztor Sámuel – Márti dala

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!

Jó néha a sötétben holdat nézni
Hosszan egy távoli csillagot idézni
Jó néha fázni, a semmin elmélázni
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni
Tele szájjal enni, hangosan szeretni
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

Az Anna and the Barbies zenekar lemezeit letölthetitek a www.zenewebshop.hu oldalról

About The Author
-