Minden reggel, amikor az égre néz, és látja hunyorogni a felhőpárnáját szorongató, ébredező Napot; elfelejti, hogy pár órája még épp feladni készült. Ilyenkor egy jótékony vírus kitörli a fejéből az esti történéseket. Ahogy ül mélázva, összerogyva, és igyekszik megérteni, mi történik vele. Fáradt, fásult, ezért kiszolgáltatott. Könnyes, ködös tekintettel dobálja kérdéseit a falakra, meg azokon túlra.

És vádaskodik. Egyre zavartabb lesz.

Attól, hogy megérteni akar, MINDENT. Pedig ha csak érezné…és kinyitná az ajtót a mostnak, hagyná szétolvadni szájában a pillanatot. Mire ágybakerül, kimerülten forgolódik. Becsukja a szemét, de hiába, a ’backstage’-ben dorbézolnak az eddig elfojtott képek és hangok. Később belealszik más világokba, hajnalban egy sikítás, az óra vezeti vissza. Az ablakhoz megy, cinkosan mosolyog, és csak néz kifelé. Hirtelen ugrik egy nagyot, fejessel merül alá a bíborrózsaszín fodrokban. A fenséges mennybolt befogadja, elnyeli. Boldogan itt maradna, de várják, idő van. Már az aranysárga glória ragyog. Visszastartolás előtt kicsit lubickol a kék égvízben, a parton megrázza vizes haját, a szobában pedig felöltözik, és újra elindul…

Minden reggel.

szerző: Sallai Zsuzsa


About The Author
-