Csókolom, megérkeztem…-énekli ByeAlex.
Elmosolyodom, mert ezt akár az új világ is mondhatná. Az az új világ, melyet oly sokan várunk, és amely szeretetre, együttműködésre, elfogadásra épül majd…
Sokan azt mondják, hogy semmi nem történt 2012 december 21.-én, hiába volt a nagy csinnadratta, előkészület, hírverés a dimenzióváltásról.
Én azt mondom, hogy történik, igenis történik változás, méghozzá ébredés!
Üdvözlégy magasabb tudatosság!
Szokás mondani, hogy Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan.
A változás is ilyen. Az új szelek fújni kezdenek, nem túl erősen, de kitartóan, egyfolytában, és észrevétlenül elkezdik átalakítani a világot.
Az új világ jelei is finomak, az eszközei is azok. Nem kívülről roppantja össze erőszakosan a régit, hanem bebújik a sejtek közé, és szelíden átformál belülről.
Például egy dal által. Csak egy dal. Egy dalocska, amit elkezd dúdolni az ember. Bárki. Ott zsong a fejben a kedves dallam, hozzá a szöveg a kedvesről, és arról, hogy jó nekem…
Mantrává válik a kedvesem szó, és az is, hogy jó nekem. Jó nekem a dal, jó nekem a kedvesem, bárhol is jár. Szómágia. Újra és újra behangol valami varázslatos nyugalmi frekvenciára. Gyógyítja a lelket, kisimítja az elmét.
Érezni, hogy a Kedvesem zenéje, szövege, látványterve nem az egok harcából született, hanem az alkotók szeretete szőtte össze ilyenné amilyen. Meggyőződésem, hogy ez teszi varázslatos mantrává a dalt.
Minden szavában, hangjában, az illusztrációk minden ceruzavonásában ott bújkál az őt megszülő szándék: csináljuk együtt, játékból, örömből valami szépet, függetlenül attól, hogy siker lesz-e a sorsa.
A Kedvesem pórusain keresztül nem szivárog a megfelelésért izzadott verejték, csak valami súlytalan, vágytalan illat lengi körül… Ez az új világ tavaszi szellője, a sok törtető, ragaszkodó, minden áron győzni akaró vágy és szándék hosszú tele után. Beleszippantunk a dalba, és azt mondjuk: “Hm, ez friss nárcisz, érezni, hogy itt a tavasz!”
ByeAlex, a dal előadója nyilatkozta, hogy nem gondolt bele itthon, és nem fog belegondolni Malmö-ben sem abba, hogy hányan nézik az előadást.
Valami nagyon nagy és fontos dolgot mondott ezzel Alex! Azt, hogy ők kiiktatták és továbbra is kihagyják a gondolkodást ebből az egészből. Mit jelent ez? Azt, hogy kiiktatják az ego megfelelési kényszerét, a számítást, és belecsúsznak a dallal a szabadság korlátlanságába.
Puszta Csaba, a 4D Zóna alapítója mondta egyszer a következőket, és ezek a mondatok azóta is életem legjelentősebb tanításai között szerepelnek: “Tudjátok azt, hogy Michael Jordan miért minden idők legnagyobb kosárlabdázója?… Én néztem az arcát, győztes meccs és vesztes meccs után, és mindkét esetben ugyanazt a fennséges nyugalmat láttam rajta… Tudta, hogy ő mindent megtett, amit megtehetett, a többi nem az ő dolga.”
Azt hiszem, itt kezdődik a szabadság. Az ember mindent megtesz ami tőle telik, aztán elengedi az eredményt.
ByeAlexéknál is ezt az áldott kívülállást érzem: nem kívánnak olyanok lenni, aki minden áron győzni akar, csak egyszerűen önmaguk akarnak lenni.
Jó érzés belegondolni, hogy ezek az emberek fogják képviselni Magyarországot az európai dalversenyen. Ilyen önazonos emberek, akik végzik a dolgukat, és nem hasonulnak meg önmagukkal a sikerért.
Az jutott eszembe, hogy vajon nem jött-e el tényleg annak az ideje hogy Magyarország felvállaljon tiszta szívből egy ilyen önazonosságot? Hogy belsőleg függetlenítsük magunkat mindentől, minden külső nyomástól, megfélemlítéstől, zsarolástól, mézes madzagtól, és csak tegyük a dolgunkat, mindenki a magáét…
Vállaljuk azt, hogy érzelmesek vagyunk, szeretünk szabadok lenni, a szívünkre hallgatni, és olyan dalokat hallgatni, mint a Kedvesem…
Azok az emberek, akik kiküldték az Eurovíziós fesztiválra ezt a dalt, és a ByeAlex nevű jelenséget, beleküldték hazánkat egy olyan helyzetbe, amely kicsiben leképezi magyarságunk nagy sorskérdését: vállaljuk-e azt, hogy különcök vagyunk, mások, mint a körülöttünk élők, és mások, mint a “fejlett” Nyugat Európa? És ez nem ranglétra, hanem színtiszta önazonosság, amiben viszont óriási erő van.
Vízválasztóhoz értünk.
Alexék is megosztóak. Valaki vagy imádja őket, vagy nagyon lesújtó véleménnyel van róluk. Ez is mutatja, hogy milyen fontos üzenet van a “borítékban”, amit ők hoztak…
Szembetűnő a harc körülöttük, már-már hisztérikus. Értük és ellenük harcolnak. És itt a harcon van a hangsúly!
Ti, akik szeretitek Alexéket és az új világot, ne vonuljatok harcba értük. Alexéket nem kell megmenteni, mert ők fölötte állnak ennek az egész háborúsdinak. A kockás zokni, és a szarvasbőrszín cipő is jelzi, hogy ők tudják, hogy ez az egész itt játék, versenyestől mindenestől…
A támogatásunk és szeretetünk viszont sokat jelenthet nekik. Figyelmünket ne arra használjuk, hogy visszaszúrjunk az őket támadóknak, hanem inkább minden sejtünkkel támogassuk őket és az Ügyet amit képviselnek ezzel a dallal, és az egész zenéjükkel, életükkel.
Ne az őket leszóló celebek és bántó véleményezők ellen legyünk, hanem Alexékért! A kritizálóknak hadd legyen meg a maguk véleménye, joguk van hozzá. Ez nem kell, hogy befolyásoljon bennünket. Nem hagyhatjuk, hogy elrabolják a figyelmünket és legyengítsenek ezáltal.
Van egy bölcs tanító történet: egy öreg mester elmondja tanítványának, hogy minden emberben két fél harcol: egy fehér tigris, amely a szeretetnek felel meg, és egy fekete, amely a félelemnek, és mindennek ami abból fakad. És melyik tigris fog győzni végül?- kérdi kíváncsian a tanítvány. Amelyiket eteted!- válaszolja mosolyogva a mester…
Vigyázat! A harc a fekete tigris, még akkor is, ha fehérnek tűnik…
forrás: lelekcafe.hu