“…13 éves voltam. Sinyó a gitáros gitárral ( géppisztollyal) tüzelt a páncélkocsikra a soroksári úton, Macsek, a szőke énekes, nemzetőr szalaggal és szintén gitárral, szarrá lőtte az orosz varrógépet Csepelen (motoros orosz kémrepülőgépet), a Juta dombról néztük, ahogy leesik…
Kenyérért álltunk sorban a Soroksári úton Soroksáron, mikor megjöttek a novemberi tankok. Iskolatársam térdét- a Kis Takácsét- dum-dum lövedékkel lőtték szét, béna maradt örökre. Koszta Sanyi agya meg a Vidám Vásár étterem bejárati kapuján fröccsent szét, mikor az nem nyílt ki. Én a református templom ajtaján akartam bemenekülni az udvarba, de az zárva volt, mikor rányitottam. Földre vetettem magam az ott veszteglő HÉV kereke mögé, és akkor szitává lőtték a HÉV-et. A tömör HÉV kerék mentett meg. Ekkor összefogtunk és egy ágyút húztunk a Hősök terére Soroksáron. Hamarosan jött is egy tank. Volt két kiskatona aki értett az ágyúhoz és odapörkölt. Átlőttünk a HÉV megállóban lévő rácsos vas villanyoszlopon és eltaláltuk a tank kerekét. Arról leszakadt a gumiráf (melyet sokáig őriztünk) de szerencséjére a tank elvánszorgott. A forradalom után az ágyúgolyó lyukas villanyoszlop még évekig üzemelt és minden reggel iskolába menet megsimogattam a lyukat…”