Ő az első csillagász, aki – a fizikai tudományok kandidátusaként – élőnek tekinti a Napot és az egész Világegyetemet. Magyarságkutató, aki elsőként jött rá, miért írjuk másképp a hunok királyának nevét, mint ahogy mondjuk. A nyolcvanas-kilencvenes évek kultikus alternatív zenekarának, a Vágtázó Halottkémeknek (VHK) frontembere, aki ma a Vágtázó Csodaszarvassal (VCSSZ) zenél, emellett író és költő… – egy csodálatos elme: Grandpierre Atilla.
Miközben várok rá a Nyugati pályaudvar közelében lévő, hangulatos, ezoterikus kávézóban, stílszerű lenne azt mondani, mielőtt megérkezik, hogy: „Hallom a vágtázó lovak patáit, hegyezem a füleim, és fütyül a szél…” De nem így van. Ezek „csupán” a legutóbbi koncertemlékeim. Atilla vonattal érkezik otthonról, Zebegényből…
ideál: Mióta élsz a Dunakanyarban?
– Ötödik éve. Már régebben szerettem volna elköltözni a fővárosból, nálam jobban csak a feleségem akarta ezt. Végül a gyermekeink adták meg a végső lökést, mert amint megtanultak beszélni, felkelés után az volt az első mondatuk, hogy menjünk ki a szabadba.
ideál: Zebegény melletti döntésetek összefüggésben áll-e azzal, hogy a község beleesik a Dunakanyar területére rajzolható, spirituális energiájú háromszögbe?
– Igen. Rendkívüli élményt jelent ebben a szellemi erőtérben élni, amiben ráadásul a mi kis községünk külön művészközpont. Ezt a vidéket átjárja a természeti erő. A Börzsöny körzete ősidők óta a Pilis erőközpontjának párja.
ideál: Logikus a természet kapcsán természeti erőről beszélni, de megfigyeltem, hogy Téged szinte bármiről kérdezzenek is, amikor válaszodban a mélységekig jutsz, végül mindig erről a bizonyos erőről beszélsz, amiről azt vallod, hogy nem csak a fákat, hanem a zenét és a világegyetemet is mozgatja. Mi ez az erő? Isten?
– Csak akkor, ha Isten alatt magát az Élő Világegyetemet értjük. Ez a csodálatos, láthatatlan, örök szervezőerő mozgatja az embert és a csillagokat egyaránt. Bartók fedezte fel, hogy az igazi népzenét is ez a természeti erő hozza létre, ami pedig azt jelenti, hogy a Világegyetem lényegét nemcsak a fizikai természeti erők adják, mert a zenei természeti erők ugyanúgy hozzátartoznak. Ezért képes a zene repíteni, és úgy elragadni, hogy teljes lényeddel át tudd adni magad a szárnyalásnak.
ideál: Aki járt már koncerteden, láthatta, miféle transzba esel a zenétől. Mikor tapasztaltad meg először ezt a különleges állapotot?
– Az első, amire emlékszem, az öntudatlan elragadtatás állapota, amit 5 éves koromban éltem át. Otthon voltam, és zenét hallgattam. Hazajöttek a szüleim, de hiába szólongattak, nem vettem észre őket, csak akkor, amikor megráztak. Annyira elragadott a zene, hogy a fizikai környezetem érzékelése teljesen kikapcsolt. 17 éves koromban pedig már zenélés közben jelentkezett ez a különleges állapot. A barátaimmal zenéltünk, és egyszer csak azt éreztem, hogy felemelkedek a székről, és elkezdek rohanni… Nekiszaladtam a szekrénynek, amin egyre hevesebben addig dörömböltem, amíg teljesen elszakadtam a külvilágtól, és akkor énekelni kezdtem. Amikor kiénekeltem magamból, ami bennem volt, lélekben is visszatértem a helyiségbe. Zenésztársaim csak annyit mondtak: „Nem is tudtuk, hogy egy müezzin lakik benned!” Mivel minden próbánkat rögzítettük, később meghallgattam a felvételt, és magam is elcsodálkoztam. A teljesen váratlanul jött önkívületi állapotban olyan zene tört ki belőlem, amilyet azelőtt sosem hallottam. Azóta sokszor jelentkezett hasonló élmény. Ilyekor elemi erő hat át, úgy érzem, mintha összeszakadna Ég és Föld, megrohan valamiféle törvényszerűség, és a teljes kibontakozásig vezet.
ideál: Vágyott, ugyanakkor ijesztő ez az állapot. Előfordult, hogy megrémültél tőle?
– Amikor egy koncertünkön először történt meg velem, hogy testemet elhagyva a csillagok közé repültem, nagyon megijedtem. Éreztem, hogy életveszélyes, ami történik velem, és fogalmam sem volt róla, hogyan fogok visszatalálni. Teljesen megváltozott az önazonosságom, nem tudtam, ki vagyok, csak egy piros pontként repültem. Felismertem a Naprendszert, a Tejútrendszert, de magamról minden emlékem elveszett. Ahogy feltettem a kérdést, „ki vagyok én?”, éreztem, a fényem elkezd zsugorodni attól, hogy túl erősen koncentrálok a válaszra. Éreztem, ha ez így megy tovább, meghalok! Rögtön abbahagytam a kérdezősködést, és röpültem tovább, mint önfeledt, piros pont. Ezután már óvatosabban érdeklődtem, és lassanként rájöttem: élőlény vagyok, mégpedig ember, aki éppen a koncerten, a színpadon van, legutolsó emlékeim szerint… Ahogy fokozatosan lelassulva elértem a testemet, éreztem, hogy a köldököm környékén költözöm vissza a fizikai létbe, és kiterjedek a testemben. Legnagyobb meglepetésemre nem a földön feküdtem eszméletlenül, hanem táncoltam a színpadon…
ideál: Mások észrevették a „kalandtúrádat”?
-Senki. Sajnos videofelvétel sem készült. Ijesztő volt, de csodaerejű élmény. Megtapasztaltam, hogy sokkal nagyobb a mezsgye az élet és a halál között, mint ahogy azt gondolnánk, és érdemes oda ellátogatni, mert életre szóló élményt nyújt. Gondolom, ezért vonzza az embereket az életveszély, mert akkor bejuthatnak erre a területre, ahol azóta többször is jártam.
ideál: Rutinos „kirándulóként” mára bizonyára többé-kevésbé megtanultad kezelni a transzállapotot. Mi a helyzet az előidézésével? Konkrétan a tudatmódosító szerekkel szerzett tapasztalatod érdekel…
-Kétségtelen, hogy lehet felkavaró hatásuk a tudatmódosító szereknek, de szerintem ennek elsődleges oka az, hogy az alkohol és a többi méreg felpiszkálhatja a védekezésre kényszerülő életerőt. Annak idején az alkoholos befolyásoltság állapotával volt szerencsém alaposan megismerkedni. Idővel azonban éppen a színpadi élmények kapcsán jöttem rá, hogy ha iszom, pont azt a frissességet, figyelmet veszítem el, ami az igazi jelenléthez szükséges.
A mérgezési veszélyállapot mozgósító hatását is lerontja, hogy az alkohol nem érzést ad, hanem érzést vesz el. Érzéstelenítő, amitől az ember kémiai irányítás alá kerül, és ez éppen a valódi alkotóerejét veszi el, hiszen kívülről érkező kémiai anyagok mozgatják, nem pedig az érzések. Ez nem jó, különösen akkor, ha teljes embert kívánó helyzet előtt állunk.
ideál: Értem az elméletedet, de mit jelent ez a gyakorlatban?
-Arra törekszem, hogy minél több szempontból egészségesebben éljek. Nem is voltam beteg, mióta megbarátkoztam azzal, hogy a nyerstáplálék sokkal egészségesebb a főtt ételeknél, és tudomásul vettem, hogy a hús az egyik legkárosítóbb étel, amit bevihetünk a szervezetünkbe. Sokat mozgok, sportolok a szabadban, és ennek hatására szervezetem gazdagon áradó, vadító boldogság-balzsama fakad bennem. Figyelek a légzésemre, a testtartásomra, ami szintén nagyon fontos. Ezzel kapcsolatban az Etka-jógát mindenkinek tudom ajánlani. (http://www.etkaanyo.hu)
ideál: Minek kapcsán jöttél rá minderre?
– Volt egy gyógyíthatatlannak mondott, pollentípusú allergiám. Nem vagyok az a fajta, aki az ilyesmibe belenyugszik, és tíz éven át jártam az ország legjobb orvosaihoz. Egyikük sem tudott segíteni. Egy szép napon Etka Anyó (Kártyikné Benke Etelka) könyvét olvasva elhatároztam, hogy kipróbálom a böjtöt. 24 órán semmit sem ettem, csak vizet ittam. Nem volt könnyű! Másnap, amikor annak tudatában ébredtem, hogy már ehetek, egyidejűleg azt is éreztem, hogy sokkal jobban vagyok. Nem akartam visszajutni abba az állapotba, amiben azelőtt kínlódtam, ezért továbbra sem ettem. Ez így ment néhány napon át. Majd amikor elkezdtem újra enni, már tudtam, hogy a böjt kitisztít, a nyersétel egészséget ad, a torna kiűzi a mérgeket. Azóta megszűnt az allergiám, és más betegségem sem volt. Ha bármilyen fizikai jelét érzem a hajdani tüneteknek, azonnal beiktatok egy böjtnapot, vagy nyersételeket a főtt helyett, és még több tornát. Így megfelelően tudom szabályozni az állapotomat.
ideál: és teljesen kortalannak tűnsz! Ennek ellenére talán nem titok, hogy az 50-es évek elején születtél. Ehhez képes
nem olyan régen alapítottál családot, ami – gondolom – összefüggésben áll különleges személyiségeddel és életviteleddel. Mi kellett ahhoz, hogy elszánd magad erre a lépésre?–
-Éreztem és tudtam, a nyakamat rá merném tenni, hogy olyan emberrel ismerkedtem meg, akivel bármely következmények árán is teljes mértékben vállalhatom a kapcsolatunkat, és amíg világ a világ, nem lesz még egy ilyen igazi társam, mint a feleségem.
ideál: Ezt régebben nem érezted, vagy csak nem voltál kész arra a kompromisszumra, amit egy társkapcsolat jelent?
-Nem, nincs a kapcsolatunkban megalkuvás, és ez felszabadító, megújító erőt ad. Az én lényem és az övé összekapcsolódik. Az együttélés a gyakorlati életben nem megalkuvással, hanem értő alkalmazkodással, változással teli: alkotó figyelmet és kitartó munkát igényel.
ideál: Hogyan alkalmazkodik Attila, az Isten ostora?
-Alkalmazkodás alatt fejlődéssel teli változást, a másikra való tekintettel történő megújulást értettem. A nevem jelentése egyébként érdekes, mert 5 éves koromig nagy téma volt a családban. Ez annak köszönhető, hogy Édesapámtól, aki író-történész volt, és foglalkozott a Világegyetem, az emberiség, illetve a magyarság kutatásával, hamar megtudtam a nevem eredetét. Attól kezdve gyakran az asztalra álltam, és vad lelkesedéssel skandáltam: „Attila ő, Istenek ostora, eljött, hogy büntesse a világot.” Azt mondják, életünkben az első három év a legmeghatározóbb, így nem csoda, hogy Atilla hun király személye mélyen belém ivódott.
ideál: Büntetsz, Attila?
-Első nap az iskolában azt mondtam: én vagyok Atilla, mindenkit megverek. Úgy is lett. Aztán persze kinőttem ezt a viselkedést.
ideál: És hová lett a mögöttes energia? Átalakult?
-Rájöttem, hogy másként kell értelmezni a vadságot. Vadnak, zabolátlannak születtünk, de nem abban az értelemben, ami árt, hanem abban, ami válik mindenkinek a javára. Fontos, hogy eredeti természetünk szerint éljünk, nem pedig megalkuvóként a külső elvárásoknak megfelelően. A Természet, a Világegyetem vad, tiszta és örök. Ennek szellemében élni hajmeresztő érzés, de érdemes. Merészen kell élni és érezni az életet, és sohasem megállni félúton.
AZ ÉLET ÉRTELME
Felismerni, hogy a világ teljesebb annál a szeletnél, mint amit látunk belőle, és érdemes teljességében megismerni. A világ igényli az emberrel való kapcsolattartást, az ember pedig tartozik a világnak azzal, hogy közös alkotóerőben összefonódjon vele. Így jöhetünk rá, hogy természeti lényként kapcsolatban állunk az örökkévalósággal. Az élet értelme abban a rendkívüli élményben sejlik fel, amikor erre ráeszmélünk.
Attila, ahogy írjuk, és Atilla, ahogy mondjuk
Mindig erőt kaptam a nevemtől, és a mai napig foglalkoztat a jelentése. Nemrég fedeztem fel, miért kell két „t”-vel írni, nem pedig két „l”-lel, ahogy mondjuk. Egyszerű, csodálkozom is, hogy 1500 év alatt még senki sem jött rá! Eredetileg dupla „l”-lel írták, ami a következők miatt változott meg: Attilának kortársa és barátja volt a római Atius, akinek neve ugyanazokkal a betűkkel kezdődött, mint a hunok királyáé, ám Éciusznak ejtették, mert a latin nyelvben, ha az egymagában álló „t” betűt magánhangzó követi, akkor „c”-nek kell mondani. Tehát, ha nem akarták Atilla nevét Écillának ejteni, akkor meg kellett kettőzni a „t”-t.
Végezetül egy Vágtázó Csodaszarvas dal:
(forrás: Sziebig Tímea / Ideál)