Elválni, vagy nem elválni?
Mikor érdemes tovább próbálkozni, mikor van vége egy kapcsolatnak?
Szabályokat felállítani lehetetlen, de megpróbálkozunk vele.
[quote]”Ahogy a stabil kapcsolatokban az együtt maradás nagyrészt elhatározás kérdése, a végleges elválás is hasonlóan történik.”[/quote]
Van kapcsolat, ahol a tettlegességig fajuló veszekedések sem ritkák, mégis egy életen át fennmarad, mások hangos szóváltás nélkül élik az életüket, és senki sem érti, hogy hirtelen miért válnak el, amikor “olyan jól megértették egymást”.
Kovács Miklós család- és párterapeuta hosszú évek tapasztalatával a háta mögött sem vállalkozna arra, hogy pontokba szedje, mely tényezők meglétekor jelenthetjük ki: “vége”. Ami az egyiknek már a vég, lehet, hogy a másiknak még csak a kezdet.Általánosságban azért annyi elmondható, hogy ha a bizalom elvész, és nem sikerül helyreállítani, akkor az a kapcsolat súlyos hajótörést szenved. Még ha együtt maradnak is, mert erre is van példa, bizalom híján csatatérré változik az életük. A párterápiának akkor van létjogosultsága, ha mindkét fél eltökélt abban, hogy módszeresen újrateremtse az elveszett bizalmat.
A jó hír az, hogy javíthatatlanul elromlott kapcsolat elméletileg nincs, ha a pár mindkét fele akar változni és változtatni. A siker elérésében nagyon sok múlik olyan személyiségtényezőkön is, mint például az önfeladási képesség, a teherbírás, a kompromisszumkészség, a morális értékrend. Ahogy a jól működő és stabil kapcsolatokban az együtt maradás nagyrészt elhatározás kérdése, a végleges elválás is hasonló alapon történik. Ám míg az előbbihez mindkét fél megegyezése és munkája szükséges, utóbbinál elég, ha a pár egyik tagja dönt úgy, hogy vége. És akkor valóban vége.
Menni, vagy nem menni?
Bár szinte lehetetlen eldönteni, hogy mikor van ténylegesen vége egy kapcsolatnak, néhány tanáccsal azért szolgálhatunk arra nézve, mikor nem érdemes több energiát belefektetni. Mira Kirschenbaum amerikai terapeuta Menjek vagy maradjak? című könyve ad néhány tippet a bizonytalankodó, ambivalens kapcsolatban élőknek. Ezek közül sorolunk fel 10-10 pontot. Nem kőbe vésett tízparancsolatról van szó, de megfontolásra mindenképpen érdemes. Az aktuális kapcsolati állapot megítéléséhez természetesen legalább annyi józanságra és határozottságra van szükség, mint magához a szakításhoz.
MIKOR MENJEK?
– Ha sohasem volt igazán jó
– Ha intimitásigényetek nagyon különböző
– Ha megalázottnak vagy levegőnek érzed magad mellette
– Ha partnered rendszeresen hazudik, és már minden szavát kétségbe vonod
– Ha viszolyogsz az érintésétől
– Ha képtelen beismerni a hibáit, sosem alkuszik és kétségbe vonja minden kritikádat
– Ha beismeri hibáit, de semmit sem tesz ellenük
– Ha számodra alapvető szabályokat szeg meg
– Ha lelked mélyén már döntöttél, csak külső megerősítésre vársz
– Ha már akkor sem akarod a kapcsolatot, ha a párod minden vágyad teljesíti.
MIKOR MARADJAK?
– Ha van legalább egy olyan közös tevékenység, amely mindkettőtöknek örömet okoz és olyankor felszabadultan vagytok együtt
– Ha itt és most ki tudod mondani, hogy a párod okos, vonzó és szereted az illatát,
– Ha még mindig képes vagy úgy adni neki, hogy semmit sem vársz el cserébe,
– Ha van benne valami, ami olyan különlegessé teszi a számodra, mint senki mást a világon,
– Ha képes vagy arra, hogy ne vegyél tudomást a problémáról, ami arra késztet, hogy elhagyd,
– Ha valódi jelét adja annak, hogy képes és akar változni,
– Ha valamilyen lényeges, téged jó érzéssel eltöltő dologban hasonlít rád,
– Ha hosszas mérlegelés után is elviselhetetlenül nehéznek ígérkezik a szakítás,
– Ha támogat a számodra fontos dolgokat,
– Ha képes vagy megbocsátani a megbocsáthatatlan bűnt is, és nem marad benned neheztelés.
(forrás: Pszichológia 2012/4.)