“Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméin végig egymásután cselekszi ezt.Igaz ugyan, hogy mindenütt megbukik, s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényegében rejlik, melyet levetni nem bír (ez volna csekély nézetem szerint tragikum), de bár kétségbeesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment.”
Madách Imre írja ezt Az ember tragédiája kapcsán. Gondolatai azonban érvényesek mindnyájunkra, minden egyéni sorsra is.
Minden mindennel összefügg,… ez egy alapigazság,… csak nehéz a dolgok mögött felfedezni az Egy rendezőelvét. Abból indulok ki, hogy a teremtett világ maya, illúzió, hologram, kinek mi tetszik, vagyis nem ez az IGAZ valóságunk. Amiben most élünk, az a 3d-s valóság, ami a polaritás, a szabad választás elvén működik, mindez természetesen a spirituális fejlődésünk érdekében.
Ez a világ az 5 érzékszervünk szintjén működik, ezekkel érzékeljük, ezek a tapasztalások határoznak meg mindent itt és most. Itt jön be Darwin és a hibás kondicionálás. Sokan még mindig hisznek a törzsfejlődésben, a darwini kiválasztódásban, ahol a szaporodás, a fajfenntartás az ember fő motivációja, vagyis az “erősebb kutya…”. S hogy az állatvilágban a hímek poligámok, viszont a nőstény választ. A hímek kelletik magukat (színesek, énekelnek, mindent bevetnek, hogy őket válassza a nőstény), de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a legerősebb a legjobb!!! Azt viszont jelenti, hogy a nő a dimenziókapu a férfi számára. Számukra nincs más lehetőség, ezért ugrálnak, ezért fütyülnek. Mégis úgy lett kondicionálva az ember, hogy az 5 érzékszervére hallgatva válasszon párt, lehetőleg azt, aki a versenyben legyőzte a többit.
Ez az oka, hogy (nem is olyan érdekesmód épp fordítva, mint az állatvilágban) a nők meg akarnak felelni a férfiaknak, s a párválasztáskor is a külsőségek, az anyagi biztonság dominálnak. Ez bizony a patriarchális társadalom velejárója, ilyenek a férfienergiák. Nem a szeretetteljes együttműködés dominál, hanem a hatalmi harcok, a magántulajdon erősödése. A nőt is ezért “zárják be”, hogy nehogy má’ más gyereke örökölje a felhalmozott anyagi javakat. Ez évezredes kondicionálás, nagyon mélyen bennünk van. Nem véletlen, hogy az egyházak, a mindenkori hatalmi elit is ezt a mintát erősíti, ezért védik, támogatják a család intézményét is, így tartva a lelket béklyóban, függőségben, félelemben. Az egy külön téma, hogy kinek az érdeke ezt az állapotot bebetonozni, kik élnek a félelem energiájából, azaz az emberi fajon kik élősködnek.
Az ember spirituális lény. Nem arra születtünk, hogy az anyag rabságába zárva rójuk a reinkarnáció köreit egymás után újra és újra, s esetleg apró léptekkel fejlődjünk. A megtestesülések láncolata az bizony zsákutca, ebből a körből kellene kitörni a tudatosodás segítségével. Az anyagi világ is a szabad választás terméke (jogos, lehetőség ez is), ez a luciferi valóság. Ez az 5 érzékszerves valóság, de az emberben több lehetőség van, ez van rendesen blokkolva különféle manipulációk segítségével.
Lassan helyükre kerülnek a dolgok, ahogy az ember itt-ott olvas érdekességeket. Ilyen volt pl. az a cikk, ami arról az érdekes feltevésről szólt, hogy Jézus nő volt (Jessa). Engem erről a szűznemzés taglalásával győztek meg. Ugyanis Mária ilyen módon csakis női utódot volt képes világra hozni. (XX kromoszómák)
S hogy ez miért is olyan érdekes, azért, mert így mindjárt más értelmet nyer a nemek harca,… a nők elnyomására való törekvés. Ugyanis a szex egy hatalmas lehetőség a tudatosodásra, a férfiak számára a nő a dimenziókapu,… ennek komoly irodalma van (egyetemes szimbólumok). S mi a helyzet a nővel? Hmmmm??? Hát bizony neki nincs szüksége ellenpólusra, mert önmagában a lehető legteljesebb,… a nő képes egyedül is teremteni, szaporodni,… ezt bizonyítja a szűznemzés ténye,…ami az állatvilágban bizony nem ritka (JEL, hogy lehetséges embernél is). Ezen a módon azonban csakis nőnemű utódok születhetnek.
Ez mit is jelent? Hogy lőttek a polaritásnak, nincs ellenpólus, csak egység van. A női nem képes egyedül kivezetni az emberiséget ebből a spirituális zsákutcából, mert a nő képes a feltétel nélküli szeretetre, amit pl. egy anya is érez a gyermeke iránt. Most hiába háborognak a férfiak, a lelkük mélyén ők is tudják, hogy ez így van, annál is inkább, mert már ők is voltak a megtestesüléseik során nőneműek.
Többször írtam, hogy minden a szándék függvényében “jó”, vagy “rossz”. Érvényes ez a szexualitásra is. A szex egy lehetőség arra, hogy túlhaladjuk a polaritást, megtapasztaljuk az igazi egységet. De mi is a helyzet?
A kondicionálások miatt a szexhez általában elfojtás, bűntudat, birtoklás, féltékenység,…. sorolhatnám még,…. de a végső közös ok a félelem érzése társul. Na meg a fajfenntartás, mint téves beidegződés. Holott épp a szex az a lehetséges egyik út is ahhoz, hogy “megvilágosodjunk”. De ilyen kondicionálások mellett ez ugyebár szinte lehetetlen vállalkozás.
Az ember általában akkor választ párt, akkor alapít családot, amikor még az alsó csakrás energiaminőségek dominálnak (fajfenntartás, szex, hatalom, erő), s ezzel szinte determinálta a sorsát. Hiába tudatosodik, változik, kötve van. S egy ilyen “hagyományos” párkapcsolatban általában nincs meg a szükséges tudatossági szint mindkét félben, de még külön-külön se.
Ráadásul az egységérzetet legelőször mindenkinek önmagában kéne felismernie, megtapasztalnia, mert minden továbblépés csakis innen lehetséges. Minden igaz út csakis befelé vezethet. Ez már túl van az 5 érzékszerves valóságérzékelésen. Majdnem egészen idáig én sem ismertem fel annak jelentőségét, hogy az ember szexualitása is az “állati” mintákat követi.
Egy romantikus randi elképzelhetetlen színek (vörös: gyökércsakra), illatok, halk zene, finom ízek, illatok nélkül, s micsoda csoda, ha mindez egy egzotikus helyen is történik. Ez szerepel a nagy átlag álmaiban. Pedig mindez csak díszlet az élet színpadán, ráadásul eltereli a lényegről a figyelmet.
Egy igazi egyesülés nem igényel semmiféle külsőséget, inkább csendet, sötétséget, ingermentes közeget, nyugalmat. A fizikai érzékelésen kívüli érzékelés ugyanis ilyenkor nincs elnyomva, ilyenkor nagyobb az esély a csoda átélésére. Ilyenkor nem avatkozunk be a teremtői folyamatba.
Érdekes felismerés volt az is, hogy én mindig “rosszul” választottam. De nem így van, hiszen a lehető legjobban választottam, minden rossznak gondolt kapcsolatom nagy tanítást hozott, feladatot, amit úgy érzem, hogy jól oldottam meg. A jófiúk egyébként is unalmasak!
A szívcsakra helyén lévő dordzse a tibeti buddhizmus nélkülözhetetlen szertartási tárgya (a szimpla), a férfi princípium, de van női párja is, ez a csengettyű, amit a dordzséval együtt használnak. De ez hol látszik a képen? A koncentrikus körök álló hangforrás jelek!!! A női minőség mindenhol ott van, az a domináns. A torokcsakra jelölése is a hangra, a kommunikációra utal. A csengettyű hangkibocsátásra való fontos szertartási eszköz, ez a rezgésminőség mindenhol megtalálható, ezért nincs külön ábrázolva.
Madách ezt is írta, érdemes a fentiek tükrében átgondolni:
“A család s tulajdon
lesz a világnak kettes mozgatója,
Melytől minden kéj s kín születni fog.
És e két eszme nő majd szüntelen,
Amíg belőle hon lesz és ipar.
Szülője minden nagynak és nemesnek,
És felfalója önnön gyermekének.”
Természetesen nem állítom, hogy mindenkinek így kéne gondolnia, ezek az én tapasztalataim, felismeréseim…
(forrás: paramoral)