Amikor reggel kinyitod a szemed, mit érzel először? Amikor felülsz az ágyban mi az első gondolatod? Amikor elindulsz a dolgodra milyen érzések kerítenek hatalmukba? Szerinted a helyeden vagy? Vagy csupán ezt dobta a gép?
Nagyon sok írást olvashatsz mostanában a neten arról, hogy sok emberben elkezdődött a változás. De te, aki reggel felébredsz és a jobb válladat csendesen megrándítva csupán azt sóhajtod: ezt dobta a gép – Te mit gondolsz? Valóban lesz itt változás? Te változol? A világ változik?
Lehet, hogy nem érzel semmit.
Lehet, hogy nincs is semmi. Hiszen ha te nem érzed akkor hiába is van valami, számodra ez nulla. Zéró. Nudli. Beszélhetnek itt a bölcsek Egoról, Istenről, Energiákról, ha te reggelente felébredsz és elindulsz dolgozni vagy körbevesznek az ismerőseid de egyikük sem azt látja amit te érzel. Tényleg, mit is kellene érezned ha rendesen része lennél a változásnak? – vetődik fel benned a kérdés.
Na akkor kezdjük az elején.
A változások: ha bármikor is felvetődött benned a kérdés, hogy “mit is keresek én itt? de hát mit csinálok én ebben az életben?” – na akkor nagyon gyorsan át kellene gondolnod miért is vagy ott ahol vagy? önmagadért teszed, amit teszel? mert szép dolog az önzetlenség de másik oldalról ezt úgy hívjuk: önfeláldozás. Gyönyörű nyelv a magyar, hiszen benne foglaltatik minden lényeges pont: te és a feláldozás, amit önnön magadnak és magadon végzel.
Nekem így kezdődött. Egyik reggel kinyitottam a szemem, jobbra néztem és fogalmam sem volt az azt követő pár percben, hogy
1. hol vagyok?
2. hogy kerültem oda?
Előző este nem ittam, nem ettem romlott kaját és nem láttam rémeket. Egyszerűen NEM VOLTAM A HELYEMEN. Akkor és ott még nem tudtam merre is van a HELYEM, de valahol legbelül azt éreztem, hogy el kell tűnnöm onnan, mert minden perccel amit maradok megtagadom önmagam és képtelen leszek visszanézni a tükörképemre. Persze nem olyan egyszerű ez, ha kötöttségek vannak, társadalom és törvény, kimondott szó és annak súlya. De azt hiszem az érzés, hogy menni kell, erősebb ezeknél.
Sokan úgy hívják ezt az időszakot: ébredés. De azt hiszem csupán akkor szokták annak nevezni, amikor valaki rájön, hogy a spirituális világot befogadni képes lénnyé vált. Pedig ez az igazi ébredést. Szép dolog a spirituális világ, szép dolog a szeretet és a bölcsesség, de amíg nem tudsz szembenézni azzal, hogy saját világod mostantól már nem a tied és nem azért mert elveszik tőled hanem mert te magad vágysz arra, hogy új világot teremts önmagad számára, addig nincs miről filozofálni.
Nos tehát felébredtem, körbenéztem, elborzadtam. Persze könnyebb lett volna akkor, ha tudom, hogy mi volt a kiváltó ok, bár azt is ugyanolyan nehéz lett volna elmagyaráznom a velem élőnek mint azt, hogy nekem most el kell innen mennem és nem hiszem, hogy visszajövök.
Elárulok valamit: a veled szemben ülő/álló nem fog érteni ebből egy szót sem. Lehet, hogy érezte már egy ideje, hogy valamiben változol de az is lehet, hogy észre sem vette. De ha észre is vette nem fogja megérteni. Maximum akkor ha mögé teszel egy racionális magyarázatot, mint:
– új munkát kaptam, el kell utaznom
– van valakim, el kell költözöm.
De ezek közül valószínűleg egyik sem lesz igaz. Egyszerűen menned kell. Vagy ha igaz is valamelyik, akkor is már az előtt tudtad, hogy meg kell tenned, mielőtt bekövetkezett ez a változásra késztető momentum.
Szóval ott vagytok: ő nem érti. Te bizonygatod, hogy menned kell. Ő miérteket akar hallani. Neked nincs olyan indokod, ami elég racionális lenne vagy lenne benne legalább egy bűnbak akit a veled szemben ülő/álló utálni tudna. Így téged gyűlöl, de még téged sem tud eléggé mert közben érzi, hogy te szeretettel vagy iránta, hiába kell menned. Akkor is szereted. Mert fontos része volt az életednek. Mert sokat kaptál tőle. Mert tanultál tőle. Mert ez volt a feladatod.
De bevégeztetett. Neked menned kell. Ő nem érti. Harcos lesz. Kegyetlen. Mint a keresztrefeszítés. Sírni fog. Sírni fogsz. Utálni fog. Gyűlölni mindened. A közös múltat, a jelent, a nemlétező jövőt. Meginogsz majd. De az érzés erősebb lesz mint a szavak a szájából, miszerint te nem ilyen voltál, mondd el az igazat, amúgy meg megszállt az ördög, megváltoztál és xy hibás ezért is…
De ne félj! Ha sokáig mondod, elfogadja. Mert érzi, hogy nem viccelsz. Érzi, hogy kitartó vagy. Érzi, hogy komolyan gondolod. Érzi, hogy az a hely már nem a tied, az az élet már nem rád vár.
Lehet, hogy a veled szemben álló a feleséged, a férjed, az anyukád, az apukád, a párod, a barátaid de lehet akár a főnököd is. A mondatszerkezetek ez esetben változnak, az érzés, a belső hang soha.
Ha tudod, hogy nem vagy a helyeden már jó úton haladsz: felébredtél.
Tedd amit a bensőd diktál, menj amerre a jelek visznek. Ha nem látod a jeleket de érzed a változást, beszélgess olyanokkal akik már átéltek hasonlót. Talán tudni fogják mire kell figyelned. Megkönnyíteni nem fogják. Ezt ne várd!
De megmutatják hogyan értelmezd a jeleket. Mert folyamatosan jeleket kapunk. Az elejétől kezdve, ahogy bekövetkezik a változás. A pillanatban, amikor megléped bátran. Azt követően folyamatosan egészen addig amíg el nem érted a célt, amiért meg kellett ezt lépned. Minden pillanatban veled vannak a jelek és figyelmeztetnek ha meginogsz, ha rossz irányba indulnál, ha azt gondolnád mégis rossz amit teszel.
Légy bátor! Tedd, amit tenned kell!
Ha segíthetünk / forrás: www.egyharom.hu