Az ember az ütközésekben mindig önmagával találja magát szemben. A lélek fogyatékosságai a másik teremtett lény lelkéből nem pótolhatók. A szeretet, ha az csak a külsőből ered, könnyen gyűlöletté alakul át. A teljes boldogság csak a tökéletességgel érhető el. Miért kell a szellemnek emberré lennie? Az ember élete: ütközéseknek kitett alkalom. Sohasem szabad az embernek mástól várnia a boldogságát, hanem az önmaga lelkében tátongó hézagokat Isten világosságával kell betöltenie. Minden, ami a földi világban szép és jó, magasabb világok levetített árnyéka. Akik már a földön szellemi életet élnek, azokra nézve a külső burok már itt köddé válik. Míg a szellem a duálszeretet állapotára meg nem érik, addig a lelkében mindig hiányok mutatkoznak. Bűn, őrültség, „idegesség”. A bűnös természet szakadatlan „tenni-akarása”. A gonosz emberek a környezetüket is „idegessé” teszik. A Gondviselés összekapcsolja a jót a gonosszal, hogy az áldozat ereje megtörje a bűnt.
Kedves Olvasónk!
A könyv hamarosan betöltődik, egy kis türelmet kérünk…