Bár a terület a középkor idejéből ismert, kevesen hallottak erről a háromszögről, amelyet akkor úgy neveztek el, hogy a “halálé” amelyik a Fekete-tenger vizein “utazik”. A törökök készítették az első beszámolókat erről a különös területről, melynek a “Halál Örvénye” nevet adták.
Számtalan történetet meséltek megdöbbentő eltűnésekről a viszonylag csendes vizekről, fényes nappal! Az is meglepő, hogy a XIII. és XIV. századból fennmaradt néhány olyan orosz történet, melyekben egy “fehér örvény”-ről mesélnek, ami tengeri madarakat, csónakokat, de még kis szigeteket is lerántott a mélybe!
Az orosz és az ukrán tudományos kutatók azt mondják, hogy az a rejtélyes mozgó háromszög a Fekete-tengerben egy mágnesességi hiba, s szempillantás alatt és néhány perc között nyílvánul meg. Ez a mágneses anomália lassan vonul át a Fekete-tenger térségében és jelenleg a román tengerpart, pontosabban Sulina irányába mozog.
Így, a Vörös hadsereg ultra-titkos dossziéja lapjaiból megtudhatjuk, hogy 1944 május 31-én a Tiolkovsloi csatahajó Krímeeától délre (70 km-re kint a vizeken), fényes nappal eltünt. Bár az időjárás kiváló volt, a szomszéd hajó kapitánya azt mondja, hogy egyszerre csak azt a csatahajót beborította egy zöld villogású fekete köd és azután egyszerüen eltűnt a radar képernyőjéről.
Csak két hónappal ez után, történt egy másik eltűnés: öt felderítésre indult katonai repülőgép bekerült egy zölden villogó fekete ködbe. Eltűntek az őket követő radar képernyőjéről, és soha nem tértek vissza.
1945. december 5-én öt TBM-3 Avenger Grumnan típusú amerikai bombázó, eltűnt a Bermuda háromszög sötétjében. Egy nagyon furcsa, és akkoriban különösen vitatott volt öt orosz bombázó eltűnése is, ugyanazon a napon a Halál-Háromszögön belül, a Krím-félsziget közelében (mindössze 70 km-re a parttól).
A szovjet kutatási expedíció, amit a bombázók eltűnésének hívatalos bejelentése provokált ki, nem talált semmi nyomot. Egyes források azt mondják, hogy a repülési műszerek utolsó közvetítései egy sűrű ködről számoltak be, amiből nem sikerült kikerülniük.
Pontosan úgy, mint ahogy az amerikai repülőgépek a Bermuda-háromszögből jelentették. Békeidő lévén, akkor nem volt ellenséges bázis a közelben, így az orosz tisztek úgy gondolták, hogy ez egy baleset volt, de azért kellett vona maradjon utána legalább néhány fizikai nyom.
Egy másik rejtélyes eltűnés 1990-ben történt, amikor egy kis görög repülőgép tűnt el, mindössze 30-40 km-re a román tengerparttól.
Az egyik legszembetűnőbb eltűnés 1991-ben történt, amikor 80 ember tűnt el akik egy orosz tengeri olajkitermelési platformon dolgoztak.
A platform összeköttetében állt a parti állomással, amellyel napi kommunikációs protokoll volt megállapítva. Egy nap, egyetlenegy SOS nélkül, minden kapcsolatfelvételi kísérlet ellenére, a platform némán maradt.
Néhány óra elteltével, a bázis riasztotta a parti rendőrséget, egy katonai felderítő osztag, 50 km-re az eredeti helytől megtalálta a sodródó platformot, az élet semmi jele nélkül a fedélzeten, és semmi jel nélkül olyasmire ami megmagyarázhatná a műszaki csapat etűnésének a rejtélyét.
A platform úgy nézett ki, mintha a 80 ember sietve hagyta volna el, anélkül, hogy bármilyen csomagot magával vitt volna.
Athénban a görög sajtó arra figyelmeztetett, hogy mert magán-repülgép volt, a pilóta nem tudta a kerülő útvonalat (a “bypass útvonalat”), amely egyébként a “hivatalos” repülőgépeknek jelezve volt, és hangsúlyozta, hogy szükség van arra, hogy a román hatóságok egyértelmüen pontosítsák, melyek ennek az alakzatnak a koordinátái, azért, hogy esetleges további tragikus eltűnéseket el lehessen kerülni.
De a gyakoriság alacsony, mert erre a területre, viszonylag ritkán járnak, általában elkerülik. Az orosz szakértök nem értenek evvel egyet, azt állítják, hogy ezek a mágneses anomáliák riasztó gyakorisággal, 1-2 naponként, fordulnak elő.
És van egy feltételezés, hogy ezek a rendellenességek a párhuzamos világoknak kapui lehetnek, amelyek csak bizonyos időpontokban nyílnak meg.
bajba került teherszállítóval. Egy mentőcsapat átkutatta a térséget, de csupán azt állapította meg, hogy a hajó a Fekete-tenger egyik legbiztonságosabb zónájában nyomtalanul eltűnt.
1984-ben és 1985-ben négy közepes súlyú hajó és egy nagy görög halászhajó eltűnése keltett riadalmat a tengerészek körében. 1985 szeptember 15-én a napsugarak reggeltől alkonyatig zavartalanul táncoltak a szelíden hullámzó tengeren. A parti megfigyelő- és mentőszolgálat alkalmazottai azt hitték, hogy ez a nap eseménytelenül zajlik le, de nem lett igazuk. 19 óra 48 perckor jött ugyanis a Hyperos görög halászhajó üzenete: „veszélyben vagyunk! Nem tudom mi történik velünk.” Ezután a hajó minden előjel nélkül eltűnt a parti megfigyelőállomás radarjának képernyőjéről.
Azonnal riadóztatták a mentőszolgálatot. Miután a megfigyelőállomás közölte a Hyperos koordinátáit, két hajó azonnal a feltételezett katasztrófa színhelyére sietett. Egy panamai hajó fél óra múlva már el is érte a célterületet, de a rendkívül nyugodt tengeren nem találta meg sem a katasztrófa áldozatait, sem a hajó maradványait. A vízen még csak egy aprócska olajfolt sem úszkált. Szovjet és román repülőgépek hat napig szintén eredménytelenül kutatták a terepet. A Hyperos eltűnésének a titkát eddig még nem tudták megfejteni. A feltételezett katasztrófa helyszínén a tenger nem túl mély.
Az alacsonyan szálló repülőgépek bizonyára észrevették volna egy elsüllyedt hajó maradványait. Az sem valószínű, hogy a gyenge tengeráramlások a súlyos rakományt a 20-30 kilométerre lévő mélyebb vízig sodorta.
A Curierul National című román napilap egyik hétvégi melléklete szerint a nyolcvanas évek közepén alakult egy bizottság, amely megpróbált fényt deríteni az eltűnések okára.
A vizsgálat eredményeit eddig nem hozták nyilvánosságra. Hat évi kényszerű hallgatás után a mentőcsapat néhány tagja nyilatkozott az említett újság egyik munkatársának, de nem járultak hozzá nevük közléséhez.
A radarkezelő így emlékezett vissza a rejtélyes esetre: „Bár azon a napon fáradt voltam, figyelmem egy pillanatra sem lankadt. A radarernyőn világosan követhettem két hajó mozgását. A Hyperos és a másik hajó normális sebességgel haladt. Egyszercsak döbbenten meredtem a képernyőre, mert a Hyperos hihetetlenül nagy sebességre kapcsolt.
Pár pillanat múlva egyik rádiós kollégám berohant a szobába és tájékoztatott a görög hajó üzenetéről.
Alig 2-3 perc múlva a görög hajó végleg eltűnt a radarernyőről…”