Beöntjük a gép egyik végén a háztartási szemetet, a másikon pedig kijön a végtelenül sokoldalúan felhasználható, elképesztő tulajdonságokkal rendelkező, szinte űrtechnológiás anyag. Végletesen leegyszerűsítve ez a lényege Szilvássy Mihály forradalminak tűnő technológiájának. Az ígéretes hazai ötlet megoldást jelenthet korunk egyik legnagyobb környezeti problémájára: a keletkező hatalmas mennyiségű műanyag hulladék eltüntetésére. Szilvássy Mihállyal az ötlet születéséről és további lehetséges sorsáról beszélgettünk.
A teljes egészében műanyag lemez ház; kép © Szilvássy Mihály
Lassan úgy tűnik, az emberiség belefullad a saját szemetébe. A világot körbejárták az Csendes-óceánban lebegő szemétsziget képei, de sokszor elég a közvetlen környezetünkben körülnézni, hogy elborzadjunk. A szelektív gyűjtés részmegoldás lehetne, de Magyarországon gyerekcipőben jár, ráadásul ott a kérdés, hogy mi legyen a szennyezett alapanyaggal?
Az alapanyagok: kommunális hulladék és bálázott szemét; kép © Szilvássy Mihály
„Olyan alapanyagot kerestünk, amelyből nagyon sok van” – ismerteti a kezdeteket a feltaláló. „Hosszú, tízéves kísérletezés eredményeként fejlesztettük ki a módszert. A hagyományos műanyagipari gépeket el kellett felejtenünk, teljesen új gépre volt szükség. Először egy első generációs gép készült el; itt az alapanyag műanyag volt, és ahhoz hétféle adalékanyagot: mezőgazdasági melléktermékeket, darált autógumit, palát, földet és színezésre vörösiszapot használtunk.”
A kísérletezés során jött az ötlet: miért ne használják a kommunális hulladékot? Annak ugyanis minimum 30-40%-a műanyag. „Ha kipakoljuk egy asztalra a háztartási szemetet, látjuk, hogy mennyire értékes anyagokkal van tele” – lelkesedik Szilvássy Mihály. „További alapanyagforrás a Németországból ideszállított bálázott szemét – nekünk valóságos kincs.” Szemét és szemét között persze nagy különbségek lehetnek: egy gazdagabb budapesti kerületből érkező hulladékban például jóval nagyobb a műanyagtartalom, mint egy vidéki kistelepülésről származóban. Ezt az eltérést plusz műanyag hozzáadásával ki lehet egyenlíteni.
Az eljárás lényege, hogy a gépbe válogatás nélkül betáplált anyagot rövid időre felhevítik, lehűtik, majd mindezt megismétlik. Az anyag elasztikus állapotú, nincs megégetve. „A műanyagipar szemellenzős iparág: betáplálják az adott tulajdonságú anyagot és kijön egy másik adott tulajdonságú anyag. Mi viszont addig keverjük az anyagot, míg megfelelő nem lesz. A magas hőmérsékleten a műanyag, mondhatni: elveszti az eszét” – vázolja az eljárás lényegét Szilvássy Mihály. „Ennek köszönhetően az egymással nem kompatibilis anyagok is összeállnak. A fel nem olvadt anyagmaradványok pedig beledrazsírozódnak az anyagba. Az eljárás melléktermékeként gőz keletkezik, amely a háztartási hulladék esetében nem mérgező. A gépen 24 órában kilenc ember dolgozik, kezelése nem igényel különösebb szakképzettséget, betanított munkaként végezhető.”
A kész lemezek; kép © Szilvássy Mihály
A gépből kikerült lemezek tulajdonságai rendkívüliek. Tesztelésként kalapáccsal verték és kotrógép markolójával próbálták megsérteni azokat, de felületükön ennek hatására mindössze apró bemélyedések keletkeztek. Nyomószilárdságuk 25 tonna, ellenállnak savnak, lúgnak, a nap ultraibolya sugárzásának és nedvességnek is. Egy 20 x 20 cm-es mintadarabba 300 szöget is bele lehet verni. A késztermék térfogata mindössze negyede az alapanyagénak; 1 köbméternyi, 340 kg-os szelektívhulladék-bálából 11 darab 25 kilós, egy négyzetméteres lapot lehet előállítani. A lapok tetszés szerint darabolhatók, szegezhetők és faraghatók. A hulladékká vált termék újra betáplálható a rendszerbe, így nem válik belőle használhatatlan szemét. A gépsort konténerbe telepítve megoldható, hogy az közvetlenül az alapanyagforrás mellett működjön. Az üzleti számítások ugyancsak imponálóak: a termékdíj ráeső részével és az értékesített végtermékből származó bevétellel számolva a rendszer telepítése egy év alatt nyereségessé válhat.
A lapok felhasználása korlátlan lehetőségeket rejt magában. Az egyik legígéretesebb felhasználási mód könnyűszerkezetes házak építése, amelyek az összeszögelt vázszerkezettől a tetőfedésig teljes egészében ebből az anyagból készülnek. A házak nem igényelnek alapozást, és akár egy daruval odább tehetők – ígéretes megoldást jelenthetnek ideiglenes hajlékként például katasztrófa sújtotta területeken. A házból mintadarab is készült, itt a műanyag lemezekre Dryvit-háló, csemperagasztó és vakolat került. További lehetőséget jelenthetnek a felhasználásra például az utcabútorok (az anyag garantáltan vandálbiztos), a gátépítéshez használható elemek, amelyek ellenállnak a rágcsálók támadásainak, és azokon akár egy tíztonnás teherautó is végighajthat, a szőlőkarók (itt a faanyag-takarékosság szempontjából van jelentősége a megoldásnak) vagy éppen a raklaplábak, sőt, akár kutyaól is. „A találmánnyal nem szeretnék forradalmat, nem akarok konkurenciát jelenteni a már meglévő, kiérlelt megoldásoknak, az egyes szakmák képviselőinek; ezért csak részterületeken való alkalmazásra, az egyes megoldások tökéletesítésére szeretném felhasználni azt” – mondja az ötletgazda.
A találmányra hatalmas az érdeklődés, a feltaláló jelenleg befektető partnert keres. „ Olyan tevékenységbe nyúltunk, ami jóval nagyobb szabású nálunk” – véli Szilvássy Mihály. „Még nagyon az elején tartunk a dolognak, a számos szükséges vizsgálatot viszont, amelyek egyenként 1,5 millió forintba is belekerülnek, finanszírozni kell! Nem erőlködünk külföld felé, a találmányt mindenképpen szeretnénk Magyarországon tartani.”
forrás: hg.hu