A média az utolsó részletekig tájékoztatott bennünket az Egyiptomi és a Líbiai eseményekről. Mélyen hallgattak viszont a lázadásokról és a példaképes polgári forradalomról, amely két évvel ezelőtt zajlott le Izlandon, ahol a polgárok kikényszerítették a kormány távozását és az alkotmányuk átírását. Éppen azért volt elhallgatva, mert az Izlandon történt esemény a polgári forradalom modellje. Az Izlandi forradalom cenzúrája a legjobb bizonyíték arra, hogy hogyan kezelik az információkat, amelyek veszélyesek lehetnek a politikai és a gazdasági elitnek.
Az Izlandi nép lemondott a régi kormány bármilyen formájáról, a nagy bankok államosítva lettek és népük nem fizeti meg az adósságot, amelyet a politikusok alakítottak ki, mert ez az ő rossz gazdasági politikájuknak a kérdése és nem a népé. Az új alkotmányban rögzítették, hogy a politikának a főszereplője a polgár és nem a politikus.
Jelenleg Izland a legjobb példaképe a nép békés és tisztességes reakciójára a jelenlegi hatalom ellen, amelyik az országot és a világot a válságba vezette. Az Izlandi modell mutatja, hogy kell, hogy a politikusoknak félelmük legyen a nép reakciótól, ha nem a nép érdekében fognak tevékenykedni. De ne az életüket féltsék, hanem a politikai karrierjüket.
Elhallgatott tények Izlandról:
2008-ban államosították a legnagyobb bankot. A pénznemük összedőlt és a piac összedőlt. Az ország csődbe ment.
2009-ben nagyszabású tüntetések voltak a parlament előtt, a nép lemondásra kényszerítette a kormányelnököt és az egész kormánykoalíciót. A politikusok követelik az adósság megfizetését Nagy Britanniának és Hollandiának (ami összesen 3.500 millió Euró), amelyet 15 év alatt kellett volna megfizetni 5,5% kamattal.
2010-ben a nép az utcára vonul és kiharcolják maguknak az általános népszavazás törvényét. 2010 januárjában a köztársasági elnök elutasítja ennek a törvénynek a ratifikálását, majd bejelenti, hogy konzultálni fog az Európai Unióval. A nép ismét az utcára vonul. Márciusban népszavazás van, amelynek eredménye, hogy a nép 93%-a elutasítja megfizetni az adósságot Nagy Britanniának és Hollandiának. A kormány ezzel rákényszerült, hogy elkezdje az állam képviselőinek kivizsgálását, hogy jogi felelősségre vonja őket a válságért. Utána következett néhány bankfőnök és menedzser bebörtönzése. Miután az Interpol kiadta a parancsot, minden résztvevő bankár elhagyta az országot. A nép alkotja az új alkotmányt, amelyik már nem a dánok alkotmányának másolata, ahogy az ezidáig volt.
2011 februárjában összejött az alkotmányalkotó testület, amelyet a nép által közvetlen választott képviselők alkották és elfogadásra előterjesztették az új alkotmányt, amelyik a megállapodás alapján született.
Ez az Izlandi forradalom rövid történelme: az egész kormány lemondása, bankok államosítása, általános népszavazás, a válságért felelős emberek bebörtönözése és egyenesen a nép által átírt alkotmány elfogadása.
Az Izlandon történő események olyan politikusoknak volt a figyelmében, mint Merkel (német), Sárkozy (francia), Cameron (angol), Zapatero (spanyol), Berlusconi (olasz) és mások, akik gyorsan felismerték az ő korrupt rendszerükre is leselkedő veszélyt.
Az Izlandon történő események bojkottálását szigorúan betartották az összes korporációs sajtónak, rádiónak és televíziónak tudósítók ezrei. Némelyik állam kiegyezői állítólag a médiának adókedvezményeket ígértek cserébe a hallgatásért.
Mindennek ellenére az Izlandi forradalom eszméje terjed az egész Európában.
Ellenálltak a korrupt és tarthatatlan rendszer ellen és a világnak leckét adtak az igazi demokráciából. Azon politikai és gazdasági elit akarata ellenére, akik a világválságot okozták, akár korábban, akár ezután. A szabadság iránti vágynak nincs határa!
Megjegyzés: Talán nem véletlen, hogy mindez Izlandban történt, ahol az újkori világ legrégibb parlamentje van (az ún. “Althinget“), amelyik 930-ban alakult. Csak még egyetlen hozzáfűznivaló: a világ legelső alkotmánya az az Izlandi volt, a második a magyar!
(forrás: VotoEnBlanco / fordította: Vajda Iván)