A világ első online egyeteme készen áll, hogy megnyissa kapuit hat kontinens fiataljai előtt. Történelmi esemény és történelmi kihívás is ez egyben. E kihívásból kiindulva fogalmaztam meg az egyetem küldetését:
A Giordano Bruno Virtuális Egyetem történelmi küldetése a világbéke és a fenntarthatóság előmozdítása az oktatáson keresztül, és a fiatalság felkészítése a világon mindenütt arra a feladatra, hogy ők hozzák el az emberiségnek a várva várt változást – a változást, amire mindannyiunknak szükségünk van az élethez és a felelős létezéshez ezen az értékes bolygón.
A küldetés leghangsúlyosabb elemei: „a fiatalság felkészítése a világon mindenütt” és „a változást, amire mindannyiunknak szükségünk van”. Hadd beszéljek először erről a két elemről, utána pedig arról, miért releváns Giordano Bruno öröksége küldetésünk teljesítése szempontjából.
A mai fiatalok egyedülálló helyzetben vannak, ami egyszerre izgalmas és ígéretes, ugyanakkor veszélyekkel és buktatókkal teli. Huszadik században kialakult világunk kritikus ponthoz ért, olyan vízválasztóhoz, ami után vagy megváltozik, vagy el kell buknia – a népszerű kifejezéssel élve többé nem „fenntartható”. Világunknak meg kell változnia, és ha jó irányba akarjuk változtatni, a minket rossz irányba sodró intézményeket, folyamatokat és értékeket le kell cserélnünk olyan intézményekre, folyamatokra és értékekre, amelyek lehetővé teszik a világot benépesítő hétmilliárd nő, férfi és gyerek számára, hogy békében és harmóniában élhessen egymással és a természettel.
Az, hogy sikerül-e időben megfelelnünk a globális változás kihívásának, nem a mai világ vezetőin vagy elitjén múlik, hiszen a hatalom és a jólét birtokosai félnek a változástól és ellenállnak neki. Ez a fiatalok feladata, hiszen az ő jövőjük még nyitott – és gondolkodásuk is ugyanilyen nyitott lehet. Napjaink világa is egyre nyitottabb, hiszen jellemző rá a stabilitás kritikus hiánya, a káosz-közeli helyzet, amitől fogékony a változásra és az átalakulásra.
Napjaink fiataljai privilegizált helyzetben vannak. Ők teremthetik meg a jövő békés, méltányos és fenntartható világát. Ha legyőzik a kihívást, ők lehetnek a történelemben az első olyan generáció, amely maga alkotja meg az általa elképzelt világot – a világot, amire mindannyiunknak szükségünk van. Ha pedig elbuknak, az értelemmel és tudattal megajándékozott emberi faj nagy kalandja idő előtt véget ér.
Vajon felnő-e a fiatalság ehhez a feladathoz? Vannak ígéretes jelek, amelyek ebbe az irányba mutatnak. A fiatalok egyre inkább felismerik az előttünk álló problémákat, és sokakban felelősség ébred megoldásuk iránt. A világ sok táján új kultúra van kialakulóban: a fenntarthatóság, a béke, a szolidaritás és a felelősség kultúrája. Ezt a kultúrát már nem kell kitalálnunk: megszületett és gyorsan növekszik.
De vajon mennyire tudnak az új kultúrák versenyt futni az idővel – képesek-e átalakítani világunkat még azelőtt, hogy egy nagy válság óriási szenvedést és megpróbáltatásokat mérne ránk, és a puszta létünket sodorná veszélybe? Ha a versenyt megnyerjük, az új kultúrákat gondozni és támogatni kell. A fejlődéshez nem jár pénzvisszafizetési garancia. A földi élet története tele van olyan fajokkal, amelyek elbuktak a túlélésért vívott versenyben.
Megtörténhet, hogy az emberiség is csatlakozik a kihalt fajok sorához, de ennek nem feltétlenül kell így lennie. Hiszen van néhány egyedülálló előnyünk: mindenekelőtt a bioszférában példa nélküli emberi tudat. Saját magunk és a körülöttünk lévő világ érzékelésén túl tetteink következményeit is fel tudjuk mérni. Viszonyítani tudjuk tetteinket szándékainkhoz és a remélt végeredményhez.
Sok célt tűztünk ki magunk elé, ám közülük néhány összeegyeztethetetlennek bizonyult a bioszférában fellelhető többi életforma legfőbb céljával: ami nem más mint az önfenntartás – a faj és a közösség fennmaradása – összhangban másokkal és a környezettel.
Képesek lennénk a tudatos és együttműködő fejlődésre. A mai fiatalok feladata, hogy egymással és bolygónkkal harmóniában megvalósítsák ezt. Az oktatás, és elsősorban a felsőoktatás történelmi feladata, hogy felkészítse őket erre a feladatra. Ez az a küldetés, amely mellett a Giordano Bruno Virtuális Egyetem határozottan és visszavonhatatlanul elkötelezte magát.
De vajon miért egy XVI. századi gondolkodó nevét viseli ez a XXI. század legújabb műszaki vívmányait hasznosító, új online egyetem? Ki volt Giordano Bruno?
Giordano Bruno halála André Durand festményén
Giordano Bruno Nolában, az akkori Spanyol Királyság területén született 1548-ban. Huszonnégy éves korában szentelték pappá. Egész életén keresztül megkérdőjelezte az elfogadott dogmákat. Neki tulajdonítják a gyakran idézett mondást (ami meglehetősen merész kijelentés volt a XVI. századra jellemző kulturális közegben): „nem mindig a közvélekedés a tökéletes igazság”. Gyakran elnyerte a világi hatóságok támogatását, ám az egyházi felsőbbségekkel meggyűlt a baja. A velencei inkvizíció 1592-ben letartóztatta és Rómába küldte. Hét év börtön és kínzás utána halálra ítélték. Giordano Brunót 1600-ban Róma piacterén eretnekség vádjával máglyán megégették.
Hogy miért annyira releváns napjainkban az eretnekség, amiért Bruno az életével fizetett?
Az eretnekség olyan elmélet vagy meggyőződés, amely megkérdőjelezi a közgondolkodást és az intézményeket meghatározó, általánosan elfogadott dogmákat vagy nézeteket. Bruno idejében a középkori egyházi gondolkodást az arisztotelészi világkép határozta meg. A világ véges kiterjedésű hely, amelyet a „mozdulatlan mozgató” , mint végső ok indított útjára. A csillagok is a világ részét képezik, és változatlan távolságban helyezkednek el a mozdulatlan középponttól, a Földtől.
Ezt az elméletet kérdőjelezte meg a XV. században Nicolaus Cusanus, aki végtelen világegyetemet képzelt el, amelynek középpontja mindenhol ott van, széle pedig sehol nincs. Megszámlálhatatlan, forgó csillag népesíti be, amelyek mindegyike épp olyan fontos, mint Föld.
A XVI. század második felében Nicolas Copernicus kiegészítette ezt a kozmológiai felfogást a heliocentrikus koncepcióval: a csillagok látszólagos mozgása illúzió, amit a Föld saját tengely körüli forgása okoz. A világegyetem mozdulatlan középpontja a Nap és nem Föld.
Bruno elfogadta a heliocentrikus elméletet, de Nicolaus Cusanussal együtt Isten végtelenségét is vallotta. Mivel Isten és a világegyetem egy, a világegyetem is végtelen. A végtelen univerzumot anyag tölti ki – „aether” vagy „spiritus”– ami ugyan valóságos, de nem képez ellenállást a saját lendületüknél fogva bennük mozgó égitestek számára. A világegyetem élettel teli: a mienkhez hasonló naprendszerek sokaságából álló, végtelen élő szervezet. Mindenütt ugyanazok a törvények irányítják, hiszen az univerzumot alkotó számtalan dolog végső soron egyetlen egységes egész.
Ezek a gondolatok ma már nem tűnnek különösebben eretneknek, hiszen megtaláljuk bennük a magvait annak a világnézetnek, amely az új kultúráknak is sajátja. Ám Bruno továbbra is eretnek a bevett, általánosan elfogadott kultúrákhoz képest. Tanai nem materialisták, és nem redukcionisták. A természettudományok mai, forradalmi fejlődésében fontos szerepet játszik például a végtelen világegyetem elmélete (amely a legújabb többciklusos kozmológiákban is jelen van), vagy az űrt kitöltő finom éter (amelyet „magában foglalt rend” vagy Akasa-mező néven fedeztek fel újra). Egyebek mellett ezek a gondolatok is újraélednek a modern tudomány élvonalában – több mint négyszáz évvel Bruno máglyahalála után.
Bruno eretneksége vetette meg a modern tudományos világnézet alapjait, ugyanakkor arra inspirál, hogy merjünk még ezen is felülemelkedni. Arra ösztönzi az Egyetemet, hogy kérdőjelezze meg az egyenlőtlenségekkel és alárendeltségi viszonyokkal terhes, felelőtlen társadalom domináns paradigmáját. Holisztikus, dinamikus és fejlődő világnézetet kínál a fiataloknak, és hozzájárul a békés, méltányos és fenntartható civilizáció megteremtéséhez.
A Giordano Bruno Virtuális Egyetem szakértő, feladatorientált tantervbe ágyazza az új világnézetet, ezzel is segítve a fiatalokat a mindennapi életben és boldogulásban. Ha sikerül széles körben elterjeszteni az új nézeteket a fiatalok körében, megteremtjük a túlélés és fejlődés esélyét az emberiség – az univerzum e szegletének leginkább félrevezetett, ugyanakkor legfejlettebb faja – számára ezen a mindannyiunk számára oly értékes, drámai mértékben veszélyeztetett bolygón.