A Felhőatlasz című film – a Mátrix trilógia után – egy újabb ajándék a Wachowsky testvérektől az emberiség számára. A három órás, hat idősikban, hat cselekményen keresztül kibontakozó cselekmény olyan alapigazságokat mond ki, egyértelműsít, melyek ennél időszerűbbek nem is lehetnének. Filmkritika és szubjektív vélemények helyett álljon itt egy pár ilyen mérföldkő jellegű idézet a film magyar fordításából (Pataricza Eszter fordításában)
“…csak annyit tudok, hogy ezt a világot ugyanazok a láthatatlan erők forgatják, mint amik a szívünket facsarják…minden világossá válik. Bár megmutathatnám ezt a ragyogást. Ne aggódj, minden rendben van. Átkozottul tökéletesen rendben van. Most már értem, hogy a határ a zaj és a hang között csupán konvenció. Minden korlát egy elfogadott szabály, ami arra vár, hogy túllépjenek rajta. De csak akkor léphetünk át bármilyen határt, ha előbb felfogjuk, hogy azt tesszük. Az ilyen pillanatokban épp olyan tisztán hallom a te szívverésedet, mint a sajátomat. És tudom, a különlétünk, csak illúzió. Az életem messze túlnő az én korlátaimon…”
“…A nagybátyám tudós volt, de hitt a szeretet létezésében. Természetes jelenségnek tartotta. Hitte, hogy a szeretet túlélheti a halált…”
” Érezte már, hogy az egész világ maga ellen van? Egyfolytában….Azt kell tennie, amit nem bír nem megtenni…..Talán csak próbálok megérteni valamit, hogy miért követjük el ugyanazokat a hibákat újra meg újra…+
” …a Hit, a Félelem vagy a Szeretet is megértendő erők, ahogy értjük a relativitás elméletet vagy a valószínűségszámítást. Ezek is életünk alakulását meghatározó jelenségek. Tegnap az életem még egy adott irányba tartott. De ma már egy másik irányba halad. Tegnap még úgy hittem sosem tennék meg olyat, amit ma megtettem. Ezek az erők, melyek újrateremtik az Időt és a Teret, alakítani, módosítani tudják azt, akinek képzeljük magunkat. Már a születésünk előtt hatnak és az elmúlásunk után sem szűnnek meg. Az életeinket és a választásainkat, ahogy a kavntummechanika jelenségeit is, pillanatonként értjük meg. Minden egyes kereszteződés, minden egyes találkozás, egy új potenciális irányt kínál.”
“…a benned levő erő megváltoztathatja a világot…Szabadság, a mi civilizációnkban semmitmondóan cseng, csak az tudja igazán, mit is jelent valójában, akit megfosztanak tőle…A tudás egy tükör, és életemben először megengedték, hogy megnézzem, ki vagyok és kivé válhatok…”
” Létezni annyi, mint érzékelhetőnek lenni. Így hát önmagad megismerése csakis mások szemén keresztül lehetséges. Halhatatlan életünk alakulása a szavainknak és tetteinknek a következménye, melyek egymást erősítve vezérelnek keresztül minden időn.Az Èletünk nem csupán a miénk. A méhtől a sírig kötődünk másokhoz. A múltban és a jelenben, s minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá…”
” Ez annyit jelent, hogy hisz a túlvilágban? A mennyországban vagy a pokolban? – Úgy hiszem a halál csupán egy ajtó. Mikor egy bezárul, kinyílik egy másik. Ha el akarnám képzelni a Mennyet, egy kinyíló ajtót képzelnék és mögötte ott találnám őt, amint vár rám.”
“E világnak megvan a természetes rendje, aki ezt megbolygatja, annak rosszra fordul a sora….Mert mindegy, bármit is teszel, annak sosem lesz nagyobb hatása, mint egy árva cseppnek a határtalan tengerben. – De hát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?”
Végül egy kis segítség a szereplők, és életutak könnyebb nyomonkövetéséhez:
köszönjük a segítséget a Budapest Filmnek