Pedig ezek ott vannak a sivatagban, hegyek tetején, mocsarak közepén, vagy éppen csöppnyi óceáni szigeteken. Több száz éve borzongással, csodálattal nézik, vizsgálják tudósok, laikusok, önjelölt szakértők, ezoterikusok, ufó-kutatók.
Számtalan elképzelés született építésükkel kapcsolatban a komoly tudományostól kezdve, a földönkívüliekig bezárólag. Mindenki számára elfogadható elmélettel senki nem tudott eddig előállni. Ezt persze tőlünk sem kell várni. Hiszen, ha a tudós állít fel egy elméletet – maradjunk a „Nagy Piramis”-féle rámpa elméletnél, amit a világ összes iskolájában tanítanak – az ellentábor, a piramidológusok, ezoterikusok, azonnal ellenáll (csak megjegyzésképpen, a józan paraszti ész alapján, teljes joggal), hogy a segéd rámpa megépítése kétszer akkora munka lenne, mint maga piramis. Mégis amit egy tudós állít, rövid idő alatt elfogadottá válik, még ha „házon belül” bevallják annak lehetetlenségét. Ezt mégis jobbnak látják és ártatlanabbnak, mint belátni azt, hogy az ősök olyan tudás birtokában lehettek ill. voltak, ami a tudomány szerint nincs és nem is létezhet.
Ez a tudás nem más, mint a mágia, amivel hegyeket mozdíthatunk, vizet fakaszthatunk, tengereket választhatunk ketté, az időjárást befolyásolhatjuk. És gigantikus építményeket is emelhetünk. Ezt a tudást viszont, amit egykor a magasok, mágusok, magurok, magarok, magyarok tudtak, el kellett felejtetni, hogy ne legyenek már jobbak, többek azoknál, akik ezt nem tudták, nem művelték. Azt hogy miért hagytuk, hogy elfejtessék velünk, más lapra tartozik, de szerencsére nyomaiban megmaradt. Keveseknek megadatik manapság is ennek gyakorlata, és szerencsére néhányan át is adják ezt a tudást az arra érdemeseknek. (lásd: Wass A.: Hagyaték).
Hermész Triszmegisztosz
Hermész Triszmegisztosz ( az egyiptomiak Thot istene, aki az írást, a földművelést, tudományokat hozta Egyiptomba, Atlantiszról) szerint: ami lent, az fent, ami kint, az bent. Ez a mi esetünkben annyit jelent – ha már az előbb tisztáztuk kik a MáGia uRai – hogy amennyiben a nagyvilágban nyomokat hagytak, találunk-e itthon is, hiszen az utóbbi néhány évszázad idegen érdekeltségének „nagy érdeme”, hogy ami kint van az mindig jobb, érdekesebb, izgalmasabb. El kell keserítenem néhányukat. Találunk, és többet is, mint gondolnánk.
Ebben a sorozatunkban ezeket az összefüggéseket próbáljuk feltárni, de csak továbbgondolásra ösztönözve mindenkit és nem kijelenteni, dogmatizálni. Mindenki saját hite, tudása szerint fogadja be vagy meg a sorozat részeit.
Az előbb azt mondtuk, hogy itthon – ez alatt mindig a Kárpát-medencét kell érteni – is találunk a világcsodáknak megfelelő építményeket. De hiszen nem ismerünk egyet sem! Pont ez az! Sikerült elérni, utóbbi időben, hogy az itthoni csodára oda sem figyelünk, észre sem vesszük, de főleg el sem hisszük, hogy létezhetnek. Az alábbiakban néhány világcsodát és hazai megfelelőjét mutatjuk be.
Elöljáróban csak annyin kellene elgondolkodni, hogy minden csodának van megfelelője nálunk, a világban szétszórtan létező piramisoknak, ménhíreknek, kőköröknek, rejtélyes vonalaknak és még sok minden egyébnek. Ez pedig csak egyet jelenthet, hogy a Kárpát-medence kultúrája mindig is központi szerepet játszott, amióta világ a világ. Tehát ez a kultúra egy központból áradt szét, jeleit, nyomait mindenhol letéve, meghagyva az utókornak. A nagy meglepetés akkor következik be, amikor ezt egyre többen felismerik és beismerik. Talán már nem kell rá sokat várni!
Bemelegítésként csak két régészeti lelet, igaz hogy az első nem kapcsolódik szorosan a mágiához, de arra jó adalék, hogy a történészek állításai korántsem csalhatatlanok és még mindig kevéssé ismertek. A második példa már köthető a mágia műveléséhez több okból is. Először is magyar nyelvű, másodszor a rajta lévő szöveg feltételezi azt.
Az egyik alapján a tudósoknak egy történelmi tényt négyszer korábbi korba kellett datálniuk, a másik, bár teljesen alátámasztott és bizonyított, mind a mai napig el nem ismert lelet, az írásbeliség kialakulásának eddigi elméletét torpedózza meg.
A Bükk-hegységben végzett ásatások során az egyik barlangban néhány apróságot találtak az egyik feltárásban. Kicsi, néhány centiméteres kövecskék voltak ezek. Ha hozzá nem értő találja őket, biztos, hogy nem kerülnek nyilvánosságra. Nos ezek a kövek, pattintott, csiszolt nyílhegyek voltak. Semmi mágia. A bökkenő a kövecskékkel, hogy olyan korból kerültek elő, ahonnan nem lett volna szabad, ugyanis a régészet állítása szerint az emberiség kb. 8000 évvel ezelőtt készített ilyen típusú nyílhegyeket. Ezek viszont több mint 30. 000 évvel ezelőtti rétegekből bukkantak fel. Ez annyit jelent, hogy az itt élt népek négyszer korábban már olyan eszközöket használtak, mint a világ bármely más részén csak több tízezer évvel később.
A második példánkat e lap olvasóinak szerencsére nem nagyon kell bemutatni, hisz aki foglalkozott magyar őstörténettel, előbb-utóbb találkozik vele. Ez pedig az ú.n. Tatárlakai agyagkorong, ami előkerülésének helyéről kapta a nevét.
a tatárlakai korong másolata
A korong és a rajtalévő szöveg az emberi műveltség eddig megtalált legrégebbi írásos emléke, ami mintegy 1500 évvel előzi meg a tudomány által legrégebbinek tartott mezopotámiai leletet. A korong c-14-es vizsgálata szerint kora min. 7200 év, vagyis Kr.e. 5200 körül keletkezett. Hogy mégsem ezt tanuljuk az iskolában annak tudható be, hogy hiába bizonyított a kora, nem illik be a történelem furcsán kitalált menetébe. Inkább a háttérbe teszik, megfeledkeznek róla, „nem is írás” mondják rá. Pedig aki olvasta a fordításokat, egyértelműen kijelentheti, hogy olyan csodálatos vallási szöveget tartalmaz, amit csak egy magas szinten álló, a természet, az univerzum teljes rendjét ismerő mágus nép alkothatott. Tökéletesen tisztában kellett lennie az alkotónak a csillagászati precesszió elvével, a Föld tengelyének hajlásával, a korszakok változásával. A korong képjelei mind-mind utalnak ezekre és a szöveg útmutatást ad a későbbi korok magyarjainak.
Badinyi-Jós Ferenc, Baráth Tibor professzorok könyveiben is olvashatók a korong szövegének megfejtései: „Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon, Napatyánk fényében!” És egy másik, a Szathmáry-féle: „Egyetlen, magasztos Teljességünk leáldozóban, de Fény atyánk arca felemelkedik, ismét felragyog, s betölti dicsőségét!”
forrás: silence.freeblog.hu