A TENGERI SÓT LEGFELJEBB FÜRDÉSRE HASZNÁLJA!
HA MEGESZI, NEM TUDHATJA, HÁNY ÉVVEL RÖVIDÍTI MEG AZ ÖN ÉS SZERETTEI ÉLETÉT.
A nátrium-klorid (NaCl) – só, kősó, konyhasó, tengeri só, az egyik legismertebb só, a konyhasó legfontosabb összetevője. Színtelen, szagtalan, kristályos vegyület, íze a legerősebben tisztán sós az ismert anyagok közül. Ionrácsos anyag, szilárd állapotban lapon középpontos kockarácsot alkot. Vízben jól oldódik, nagymértékben disszociál összetevőire pozitív töltésű nátrium- (Na+) és negatív töltésű klorid (Cl−) ionokra. Vizes oldata semleges kémhatású. Alkoholban oldhatatlan. Vizes oldata és olvadéka az elektromos áramot vezeti. A tiszta nátrium-klorid nem higroszkópos, de ha szennyezést (például magnéziumsót) tartalmaz, nedvszívóvá, tapadóssá válik.
Kristályai kocka alakúak. A kősó ásványtani neve halit. A kősó kitűnően hasad a kocka lapjai mentén, nagyobb kősódarabok ütés hatására kocka alakú lapokra törnek szét.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Natrii chloridum néven hivatalos.
Kémiai tulajdonságai
Igen stabil vegyület, magas hőmérsékletre hevítve sem kezd el bomlani. Magasabb hőmérsékleten azonban vízgőz hatására kis mértékben hidrolizál, kis mértékben lúgos kémhatású lesz. Kénsav hatására viszont alacsonyabb hőmérsékleten is bomlik, nátrium-hidrogén-szulfát keletkezik belőle és hidrogén-klorid szabadul fel. Ha a konyhasó fölöslegben van, a nátrium-hidrogén-szulfát hevítés hatására további sósavat tehet szabaddá a nátrium-kloridból nátrium-szulfát keletkezése közben.
Előfordulása
A nátrium-klorid igen nagy mennyiségben fordul elő a Föld felszínén, főként a világtengerekben, óceánokban. Ezek összességében 3-3,5% oldott sót tartalmaznak, melynek kb. 80%-a NaCl. A sarkkörök tájékán az olvadó jég miatt ennél alacsonyabb a sókoncentráció, egyes lefolyás nélküli tavak, tengerek viszont magasabb sótartalmúak. Ilyen például a Holt-tenger. A sókoncentráció gyakran annyira megnő, hogy az oldat túltelítetté válik, és a só kikristályosodik.
A sótelepek nyílt tengerektől elszakadt tengerrészek beszáradásakor keletkeztek. Ezek azokat a sókat tartalmazzák, amik eredetileg a tengerben voltak oldva, legnagyobb mennyiségben nátrium-kloridot. A nátrium-klorid mellett kisebb mennyiségben megtalálható a nátrium-bromid és -jodid, a nátrium-szulfát, illetve tartalmaznak kálium-, magnézium- és kalciumsókat is, ezek főként a sótelepek fedőrétegében találhatók.
Szerepe az élő szervezetekben:
Az állatok és az ember is igényli a sót. Fontos alkotórésze az emberi szervezetnek. Mindig megtalálható a testnedvekben, a vérben, az izzadságban és a vizeletben. Fontos szerepe van az izotónia, azaz a megfelelő ozmózisnyomás fenntartásában. A nátrium-klorid szükséges a gyomorsav képződéséhez is. A szervezetbe a táplálékkal jut be. Főként növényi táplálék esetén nagyon fontos, hogy a szervezetbe megfelelő mennyiségű konyhasó jusson be, mert a növények csak nagyon kevés nátriumsót tartalmaznak. Ezért nyalatnak a növényevő állatokkal kősót. Az ember naponta körülbelül 12 g nátrium-kloridot ürít ki[forrás?].
A sejtek közötti folyadék kb. 0,9 g/100 cm3 (más forrás szerint 0,9%) nátrium-kloridot (0,298 osmol) tartalmaz, ezt nevezik fiziológiás sóoldatnak. Ennek ozmózisnyomása megegyezik a vérével, ezért nagy vérveszteség esetén a gyűjtőérbe fecskendezik a vér pótlására, ha nincs lehetőség vérátömlesztésre.
Előállítása:
A nátrium-kloridot főként bányászattal vagy kioldással nyerik. Kősóbányászatra csak olyan rétegek alkalmasak, amelyek legalább 97-98% nátrium-kloridot tartalmaznak. Az ennél alacsonyabb sótartalmú rétegekből a kősót kioldással nyerik. A kioldást a föld alatt végzik, úgy, hogy először vizet szivattyúznak a bányába, majd ha az oldat telített lett, kiszivattyúzzák és bepárolják. A tengerből is nyernek ki kősót, meleg éghajlatú területeken a tenger vizét lapos medencékbe engedik, és a Nap melege segítségével párolják be.
A kereskedelmi minőségű, ipari só körülbelül 2-3% szennyezést tartalmaz, főként magnézium-kloridot, kalcium-kloridot és kalcium-szulfátot. Ez higroszkópos, levegőn állva megnyirkosodik. A kereskedelmi minőségű sónál azonban nagyobb tisztaságúra van szükség étkezési, gyógyszerészeti és egyéb kémiai célokra. A sót úgy tisztítják, hogy először feloldják vízben, majd nátrium-karbonát hozzáadásával a kalcium- és magnéziumsókat kalcium-karbonát, illetve magnézium-karbonát csapadék alakjában leválasztják. Az oldatot ezután sósavval semlegesítik, majd főzéssel besűrítik. Ebből tiszta nátrium-kloridot sósavgáz belevezetésével nyernek, ez részben kiválasztja a nátrium-kloridot, de a kis mennyiségben jelenlévő szennyezéseket nem.
Laboratóriumban sósav és nátrium-hidroxid semlegesítési reakciójában vagy nátrium-karbonátot sósavval reagáltatva nyerik.
Felhasználása:
Fontos kémiai alapanyag, a legtöbb nátriumvegyületet és kloridot nátrium-kloridból állítják elő. Ezenkívül felhasználják még kisózásra (szerves anyagok, például szappan, festékek kiválasztására oldatokból), bőrcserzésre, agyagáruk zománcozására, jég megolvasztására és hűtőkeverékek készítésére. A hűtőkeverékeknek az az alapja, hogy fagyáspontjuk alacsonyabb, mint a tiszta vízé. A jég vagy a hó a sózás hatására a felületén megolvad, és a hőmérséklete addig csökken, amíg el nem éri a sóoldat fogyáspontját. Nátrium-kloriddal ‒20 °C-os hőmérséklet érhető el. Hús és hal tartósítására is használható, mert a szövetekből vizet von el, és ezáltal meggátolja a káros baktériumok szaporodását. 0,9%-os oldatát fiziológiás vagy izotóniás sóoldatnak használják. (lásd még: Szerepe az élő szervezetekben szakasz). A kohászatban felhasználják az ezüst, az arany, a réz és a cink előállításnál. A spektroszkópia sárga nátriumfény előállítására használja. Az infravörös spektroszkópiában lencséket és prizmákat készítenek belőle.
Források:
Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Nyilasi János: Szervetlen kémia
Hivatkozások
^ a b c A 7647-14-5 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 08. 22.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1trium-klorid”
Kategóriák: VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos anyagok | Szervetlen nátriumvegyületek |
Kloridok
A lap utolsó módosítása: 2010. december 7., 16:56
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
Kálium-klorid
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kálium-klorid (KCl) egy fém-halogenid, melyet a kálium és a klór alkot. Tiszta állapotban szagtalan, fehér színű, vagy színtelen kristályokat alkot. Az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban és a vegyiparban széles körben alkalmazzák. A természetben megtalálható ásvány a szilvin, nátrium-kloriddal keverve pedig szilvinitet alkot. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Kalii chloridum néven hivatalos.
Előállítás, gyártás:
A kálium-klorid a természetben szilvin formájában található meg, a szilvinitből pedig kivonható. A salétromsav, a kálium-nitrát, vagy a sósav előállításának melléktermékeként, jelentős mennyiségben keletkezik.
Biológiai és egészségügyi tulajdonságai:
A kálium a szervezet számára nélkülözhetetlen anyag, bevitelére legalkalmasabb a kálium-klorid. Általában ételbe keverve juttatják be a szervezetbe alacsony koncentrációban. A konyhasó helyettesítésére is alkalmazható, kellemetlen, savas íze van, ezért általában konyhasóval keverve szokták használni.
Felhasználási területek:
a kálium-kloridot legnagyobb mennyiségben műtrágyaként használják fel, ugyanis a növények növekedési ütemét nagyban befolyásolja a talajban található kálium mennyisége
a KCl-t a vegyipar is nagy mennyiségben használja elsősorban kálium-hidroxid és kálium előállítására.
a gyógyszeriparban is alkalmazzák
egyes országokban vizes oldatát a halálraítélteknek méreginjekció formájában adják be.
Gyógyászati felhasználása:
A kálium-kloridot pszichiáterek a mániás depresszió kezelésére is használják. Rendszeres adagolása, mondhatni, megszünteti az érzelmeket és a depresszió kezelhető. Hátulütője az, hogy rendszeres adagolása érzelemhiányos állapotot idézhet elő, így nem javasolják a konyhasó, azaz a nátrium-klorid helyettesítésére. Ezért nem is vezették be a konyhasó leváltását kálium-kloridra, mivel pszichiáterek javasolták az ötlet elvetését. Néhány termékben nagyon kis mennyiségben megtalálható, például sókeverékekben, káliumbevitel céljából.
Fizikai tulajdonságok:
A kálium-klorid oldatot gyakran alkalmazzák kalibráló oldatként különféle ionos oldatok elektromos vezetőképességének mérésekor.
Elővigyázatossági tanácsok:
A kálium-klorid nagy adagban halálos. Szájon át a szervezetbe kerülve a halálos adag 2500 mg/testsúly-kilogramm. Intravénásan 100 mg/testsúly-kilogramm a halálos adag, mely a szívinfarktus tüneteit okozva szívmegálláshoz vezet. Ezután pedig nyom nélkül felszívódik a szervezetben, ezért utólag a boncoláskor nem mutatható ki, ha valakit kálium-kloriddal mérgeznek meg.
Nátrium-klorid a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IUPAC név
sodium chloride
Más nevek :nátrium-klorid, kősó, konyhasó, só
Azonosítók : CAS-szám, [7647-14-5]
RTECS szám: VZ4725000
Tulajdonságok
Kémiai képlet: NaCl
Moláris tömeg: 58,44277 g/mol
Megjelenés: fehér, vagy színtelen kristályok, vagy por
Sűrűség: 2,16 g/cm³ (szilárd)
Olvadáspont: 801 °C
Forráspont: 1465 °C (1738 K)
Oldhatóság (vízben): 35,9 g/100 mL (25 °C)
Veszélyek:
EU oszályozás
nincsenek veszélyességi szimbóumok[1]
Főbb veszélyek
irritatív, maró hatású
NFPA 704
R-mondatok: (nincs)[1]
S-mondatok: (nincs)[1]
Lobbanáspont: nem gyúlékony
Rokon vegyületek:
Azonos kation: NaF, NaBr, NaI
Azonos anion: LiCl, KCl, RbCl, CsCl, MgCl2, CaCl2
Rokon só: nátrium-acetát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)
(forrás: magyarmegmaradas.eoldal.hu)