Az otthonszülés elterjedtsége napjainkban a fejlett Európa egyetlen országában, Hollandiában jellemző (30% körüli). A holland nők otthoni szülésének sok évtizedes hagyományai vannak, amelyek fennmaradtak az intézményi, kórházi ellátás más indikációkban és más országokban történt széleskörűvé válása ellenére is. Hollandiában a szülés természetes formájának tekinthető, a szülészeti ellátás általános módja az alacsony kockázatú szülő nők esetében. A szülés levezetője a szülésznő, akinek képzettsége is ehhez a gyakorlathoz igazodik. Az otthonszülés Hollandiában a társadalombiztosítás által finanszírozott szülési forma alapesete.
Más nyugat-európai országokban az otthonszülés aránya 1-2% az összes szüléshez viszonyítva. Közfinanszírozásból is támogatott Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban. Ezzel együtt az orvostársadalom és az egészségpolitika melléállása nem egyöntetűen pozitív. Hollandiában az egészségügyi miniszter programot indított az otthonszülés országos támogatására (ha jóval kisebb mértékben, de ilyen program Írországban is megtalálható), másutt inkább a betegek önrendelkezési, szabad szakember választási jogáról szóló jogszabályok vagy ajánlások, politikák tartalmazzák az otthonszülés lehetőségét is.
Svédországban, Luxemburgban vagy Kelet- Európában (Csehország, Szlovákia, Lengyelország) az otthonszülés nem támogatott, közfinanszírozásból nem fedezett.
Hollandia
Míg a nyugati világban a kórházban szülés a standard eljárás, Hollandiában az otthonszülés a szülészeti ellátás szerves része ma is. A holland rendszer karakterisztikus vonása a szülésznő meghatározó szerepe a normál terhesség és szülés folyamatában. A társadalombiztosítás és a magánbiztosítás is fedezetet nyújt a szülés előtti, közbeni és utáni ellátásra. Az alacsony kockázatú csoportokban ez a szülésznő feladata, kivéve egy kis hányadot, ahol az általános orvos közreműködését veszik igénybe. A szülészorvoshoz való továbbutalás akár a terhesség, akár a szülés során általában a szülésznő feladata.
Az alacsony kockázatú terhesek a szülésznő közreműködését a szülés során választhatják az otthonukban, vagy a kórházban is. 1965 körül Hollandiában a nők 68%-a otthon szült. Majd bevezették a rövid tartózkodási idejű szülésznő által levezetett kórházi szülést, amely hatására fokozatosan csökkent az otthoni szülések száma, a 90-es években 31%-ra. A 90-es években a szülésznők helyzete, körülményei is sokat romlottak, hosszúnak érezték a munkaidejüket, kevésnek a fizetésüket, sokan hagyták el a pályát, sokan mentek nyugdíjba. 1997-ben az egészségügyi miniszter az otthoni szülést ösztönző programról határozott. A program része volt a szülésznők terheinek könnyítése, szakmai irányelvek fejlesztése, minőségellenőrzési rendszer bevezetése. A program végrehajtója a Holland Szülésznők Szervezete volt, a PROVER nevű program 2001-ig tartott.
Összességében a 2000-es években az otthoni szülések aránya 30% körül jellemző. A szülésznők terhei nem csökkentek, megfigyelhető az is, hogy kicsit magasabb arányban utalják a nőket a szülészorvosokhoz. 2003-ban készült a szülésznők, általános orvosok és szülészorvosok által elfogadott írott dokumentum utolsó verziója, amely lefekteti annak feltételeit, hogy milyen esetben kíséri a szülésznő a terhességet és a szülést, milyen esetekben kell, hogy továbbutalja ő vagy az általános orvos a terhes vagy szülő nőt a szülészorvoshoz. 2000-ben a terhesek 85%-ánál szülésznő kezdte meg a terhesgondozást, a szülések esetében ez 57% volt. 17%-ot fekvőbeteg ellátásba utaltak, 30% otthon, 10% rövid idejű kórházi tartózkodással zárult. Döntően az otthoni szüléseket (az összes szülés 25%-a) és a rövid kórházi tartózkodással vezetett szüléseket (összes szülés 9%-a) szülésznő vezette.
A nőgyógyászati ellátás tehát nem szabadon választható, hanem mindenképpen szükség van orvosi indikációra. A szülészeti ellátás rendszere a kockázatszelekción alapul: alacsony rizikójú terhességeket/szüléseket a szülésznők, magas rizikójú terhességeket/szüléseket pedig a nőgyógyászok vezetnek le. (Közepes kockázat esetén a szülésznő és az orvos kommunikálnak, ill. megosztott ellátás folyik.) Hollandia azon 10 ország között van, ahol a legalacsonyabb a terhességgel kapcsolatos morbiditás és halandóság, és sokan úgy vélik, hogy ez a szülészeti ellátás effajta megosztottságával magyarázható.
Hollandiában a szülésznők 4 éves képzésben részesülnek, melynek során megszerzik a terhességgel és szüléssel kapcsolatos összes ismeretet. A szülésznők különbséget tudnak tenni normális és abnormális (azaz fiziológiás és patológiás) között, és komplikációk esetén, illetve minden abnormális, ill. patologikus tünet esetén a szakorvoshoz, azaz a nőgyógyászhoz irányítják a várandós anyát (magas vérnyomás, növekedési retardáció, farfekvéses magzat, koraszülés esetén.) Épp ezért Hollandiában a szülésznők a szülészet terén a háziorvosokhoz hasonló kapuőri funkciót töltenek be.
A várandós nők tehát választhatnak az otthoni (a terhesség 37-42 hete közötti szülés esetében) ill. kórházi szülés (rövid tartózkodási idejű) között. A két ellátás között nagyon kicsi a különbség: Hollandiában ugyanis mindkét ellátás esetében biztosítani tudják a szükséges felszereléseket. Amennyiben az otthonszülés esetében komplikáció lép fel, 10 percen belül el tudják érni a kórházat, illetve a nőgyógyász is megérkezik 10 percen belül. Normál esetben a rövid tartózkodási idejű kórházi szülésnél is a szülő nő saját szülésznője közreműködik, szülészorvos, szükség szerint elérhető. Ha a szülés előbb indul meg, mint a terhesség 37. hete vagy később, mint a 42. hét, vagy bármilyen más komplikáció fordul elő a kórházban szülés alkalmazott szülész-nőgyógyász orvos segítségével.
A terhesség alatt nem általános az ultrahang, a magzatvíz mintavétel, a lepényszövet mintavétel vagy egyéb teszt, kivéve, ha a terhes magas kockázati faktorú (36 év fölötti, örökletes betegség előfordulása gyanítható) vagy a szülésznő magzati rendellenességet észlel (túl kicsi vagy túl nagy magzat stb.). Hollandiában a szülés során nem általános a rutin fájdalomcsillapítók alkalmazása sem (epidurális, gáz, petidin). Alternatív módszereket alkalmaznak, pl. forró fürdő vagy zuhany, pozícióváltás, vagy egy másik dologra való koncentrálás a szülési fájdalmakról való figyelem elterelése céljából. Amennyiben ezek ellenére sem sikerül a várandós nőnek elviselni a fájdalmat, akkor kap egyéb érzéstelenítést.
Amikor elkezdődik a szülés, a várandós beteg felhívja a szülésznői szolgáltatást. A szülésznő elmegy az otthonába, elvégzi a szükséges külső és belső vizsgálatokat, és ezek alapján eldönti, hogy otthon fogják lefolytatni a szülést vagy kórházba kell vinni a pácienst. Amennyiben a szülésznő az otthonszülés mellett dönt, hív egy nővért, aki a szülés levezetésében, valamint a szülés utáni feladatok ellátásában segít. Kórházi szülés esetében a kórházi nővér nyújt segítséget. Az otthonszülés levezetése után a nővér segít lezuhanyozni, kicserélni az ágyneműt, és a szülést követő 3-5 órában a kismama és az újszülött mellett marad. Kórházi szülés (rövid tartózkodási idejű, inkább poliklinika) esetében az anyuka és az újszülött már 4 órával a születés után elhagyhatja a kórházat. Emellett a nővér is felkeresi a kismamát általában több napon keresztül több órát tölt az anyának és az újszülöttnek történő segítségnyújtással..
Franciaország
Franciaországban az otthonszülés nem elterjedt gyakorlat, a nőknek alig 1%-a (évente 500-nál kevesebb kismama) választja gyermeke világrahozatalának ezt a módját. Az orvosok és a lakosság általában idejétmúltnak és túl kockázatosnak tartják ezt a gyakorlatot. Mindazonáltal a 2002. március 4-i törvény rendelkezett arról, hogy a szabad szakemberválasztást (orvos- vagy szülésznő-választást) és helyszínválasztást tiszteletben kell tartani az országban. Az otthonszülésnél a nyugodt környezet biztosítása mellett fel kell készülni az esetleges orvosi beavatkozás szükségességére is, és csak azok a nők kérvényezhetik az otthonszülést, akiknek az orvosi felülvizsgálat szerint kockázatmentesnek ígérkezik a szülése. Az otthonszülés eleve nem engedélyezett ikerterhességnél vagy a gyermek nem szokványos fekvése esetén, illetve az anyánál diagnosztizált magas vérnyomás, cukorbetegség fennállásakor.
A kérelem orvosi jóváhagyása képezi az alapját az otthonszülés egészségbiztosítás által átalánydíjban nyújtott fedezetének. Ajánlatos előzetesen érdeklődni a mutuelle kiegészítő biztosítónál, hogy mire vállal garanciát.
Az A.N.S.F.L. (a magánszektorban dolgozó szülésznők országos szervezete) 1997 óta végez elemzéseket a szülésznők által levezetett szülésekről (otthoni helyszínen és műszerezett környezetben egyaránt), és tevékenységével az országos elemzéseket végző hálózathoz (AUDIPOG) csatlakozott. Az elemzésekből kiindulva, az otthonszülés keretfeltételeit és minőségét meghatározó karta készült 2001-ben.
Az otthonszülést választó kismamák választott szülésznőjük irányításával ugyanabban a terhesgondozásban részesülnek, mint a kórházi szülést választó társaik, és ennek költségeit – honoráriumok, gyógyszerek, valamint a szülés utáni 10 rehabilitációs kezelés költségeit is beleértve – a társadalombiztosítás ugyanolyan módon teljes mértékben fedezi. Míg az otthonszülés költségvonzata – százas nagyságrendű tételt tesz ki, addig az egészségügyi létesítményekben levezetett szülések jóval nagyobb költséget jelentenek a társadalom számára. Mindemellett az otthonszülést választó nőknek tudatában kell lenniük, hogy szülésükkor otthonukban peridurális anesztézia vagy császármetszés nem végezhető. Minden eshetőségre számítva, előre biztosítani kell, hogy szükség esetén a szülő nőt sürgősségi esetet ellátó mentőautó vigye kórházi szülészeti osztályra.
Belgium
Belgiumban az otthonszülést, melynek gyakorisága eddig az 1%-ot sem érte el, egyre több terhes nő választja. 2005-ben már kétszer annyian szültek otthoni környezetben, mint 1997-ben.
Az otthonszülés feltételei rendkívül szigorúan szabályozottak: előírás, hogy a közelben legyen elérhető kórházi ellátás, és hogy a terhes nőt egy szülésznő előzetesen felkeresse a szülés előtt.
Az otthonszülés feltétele az anya jó egészségi állapota, és annak vélhetősége, hogy a terhesség előreláthatólag kockázatmentes lesz. Az ikerterhes nőknek és azoknak, akik előző gyermeküket császármetszéssel hozták világra a kórházban levezetendő szülést kell választaniuk, de ez ajánlatos azok számára is, akik magas vérnyomásban vagy cukorbetegség ben szenvednek.
A szülésznők többsége szerződéses keretek között dolgozik, így szolgáltatásaik teljes térítést élveznek, kivéve a szülés előkészítését. A szülés levezetését és a szülés utáni 12 konzultációt térítik a mutuelle biztosítók.
Luxemburg
Luxemburgban a terhesség figyelemmel kísérése kizárólag a szülész-nőgyógyász szakorvosok feladatkörébe tartozik. Ezt a gyakorlatot támasztja alá az is, hogy az anyasági juttatások folyósításának feltétele bizonyos számú orvosi vizsgálat igénybevétele. Az orvosi konzultációkat – általában havonta egyet – téríti az egészségbiztosítás, ugyanakkor a szülésznők felkeresésére nincs fedezet. Így a kismamáknak nincs különösebb választási lehetőségük.
Forrás: http://www.forum.lu
Egyesült Királyság
Jóllehet az Egyesült Királyságban a kormány támogatja az otthonszülést, alkalmazására nincs konkrét jogszabály az Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) működésére vonatkozó 1977-es törvényben.
Ha egy kismama az otthonszülés mellett dönt, a helyi egészségügyi tröszt olyan helyszínekre, ahol ez az Egészségügyi Minisztérium ajánlásai alapján megvalósítható, szülésznőt küld ki a szülés levezetéséhez. Az állami szülésznők kirendelése mellett nem valósul meg kellőképpen a szakemberválasztás. Az országban praktizálnak szerződéses viszonyban álló, magánpraxist folytató kvalifikált szülésznők is, akik választhatóak, de tevékenységük gyakorlása korántsem zökkenőmentes, mivel nincs lehetőségük műhiba elleni biztosítást kötni. Az általuk levezetett szülések költségvonzata átlagosan 2750 fontot tesz ki.
Az Emberi Jogokra vonatkozó 1998-as Törvény alapján a nőknek joguk van magánéletük tiszteletben tartására, és ilyen vonatkozásban az otthonszülés választására is, melynek gyakorisága az országban 2% körül mozog, bár ezt bizonyos területeken jóval meg is haladja.
Az intézkedéstervezetek szerint, 2009-től a terhes nők számára lehetőség nyílik arra, hogy választhassanak több helyszín – kórház, szülésznő által vezetett részleg, saját otthon – közül is gyermekük világrahozatalához, ennek csak az anyagi eszközök hiánya lehet akadálya.
Írország
Írországban az otthonszülés gyakorlata választható, de nem ajánlott a szövődmények kockázata esetén. Az otthonszülést tervező nők három lehetőség közül választhatnak: állami szülésznői ellátás, magán szülésznői ellátás, Domino Otthonszülési ellátás.
Az egészségügyi létesítmény által nyújtott állami szolgáltatások – a terhesgondozástól a szülés után 6 hétig igénybevehető posztnatális ellátásig – ingyenesek.
Privát szülésznő is választható az Otthonszüléssel foglalkozó Társaság (Home Birth Association) által nyújtott területi listáról. Ilyen esetben a kismama az esetében illetékes helyi egészségügyi hatósághoz fordulhat költségeinek részleges térítéséért. Ha magánbiztosítással rendelkezik, a biztosító állja költségeinek bizonyos részét (pl. a Vhi Healthcare 955 euróval járul az otthonszülés költségeihez).
A Domino otthonszülési ellátás az alacsony rizikójú nők számára nyújt segítséget. Lehetőséget teremt a kismamák számára, hogy egy szülésznőcsoporthoz járhassanak térítésmentes terhesgondozásra, ezután dönthetnek az otthoni vagy a kórházi szülés mellett. A terhesgondozás szülésznői klinikán, egészségügyi központban, valamint a leendő anya otthonában történik.
A terhesség 18-22 hete közötti időszakban végzett vizsgálatokkal felmérik a kismama alkalmasságát a Domino rendszer igénybevételére, melynek keretében szülésznő vezeti le a szülést kórházi környezetben, vagy a kismama otthonában. A program részeként a szülés után az anya, amennyiben intézményes keretek között szül, a megszokottnál előbb elhagyhatja a kórházat, állapotának további figyelemmel kísérését egy héten át szülésznő folytatja. A Domino-programban való részvétel ingyenes.
Jóllehet a Domino rendszer jelenleg csak Dublinban és itt is igen korlátozott területen működik, népszerűségére való tekintettel, hasonló programok vannak előkészületben Galway-ben és Cork-ban is.
Németország
Németországban az ’50-es évekig az otthonszülés volt a jellemző, de a ’70-es évekre a kórházi szülés vált gyakoribbá, holott az otthonszülés továbbra is engedélyezett maradt. A nyolcvanas évektől kezdődően ismét megnőtt az otthonszülések gyakorisága, miközben a kórházi szülés színvonala is emelkedett, családiasabbá, emberközpontúvá vált. Manapság folyamatosan nő Németországban az otthonszülések gyakorisága, de arányuk még mindig nem túl jelentős (az összes szülés 1-3%-a). A biztosító az otthonszüléseket téríti, a 24 órás készenléti díjat azonban (szülésenként 150 EUR) a családoknak kell állni. A független bábák a gyermekágyas időszakban is az anyák rendelkezésére állnak, a biztosító téríti valamennyi otthoni látogatásukat, ill. az első félévben egy alkalommal a szoptatási tanácsadást is.
A német orvosok azonban nem támogatják az otthonszülést, csak a kórházi környezetet tartják biztonságosnak, pár éve kísérletet tettek annak betiltására. A bábák 1995 óta közzéteszik statisztikai adataikat, amelyek alapján az eredmények nem rosszabbak, mint a kórházi szülések esetében.
A független bábák ugyanazon a képzésen vesznek részt, mint a többi szülésznő, azaz a kórházi szülés levezetésére összpontosít a képzés. Aki otthonszüléseket akar a későbbiekben levezetni, annak egy független bába mellett kell elsajátítani a szükséges ismereteket. Az otthoni szülés családiasabb, személyesebb viszonyt alakít ki. A szülés során gátmetszést csak akkor végeznek, amennyiben ez tényleg elkerülhetetlen. Németországban is létezik olyan indikációs lista, mint Hollandiában, de ez csak ajánlás jellegű. A bába dönti el, hogy komplikációk felmerülése esetén érdemes-e megkockáztatni az otthonszülést vagy kórházban kell levezetni.
Németországban lehetőség van ún. ambuláns szülésre, és ez a forma meglehetősen népszerű. Sajátossága, hogy a várandós nő kórházban szüli ugyan meg a gyermekét, de az általa kiválasztott bába segítségével, és a kórházi személyzet részvétele nélkül. A kórház a vele kapcsolatban álló bábák részére biztosítja mindehhez a szülőszobát és a szükséges egyéb helységeket, orvos illetve a kórházi személyzet azonban csak a bába kifejezett kérésére kapcsolódik be a szülésbe. A szülők a gyermekkel a szülést követő néhány órán belül hazatérhetnek, ahol az otthonszülésekhez hasonlóan a bába gondoskodik a továbbiakban róluk. 10 napig szinte minden nap meglátogatja az újdonsült anyukát, ellenőrizve állapotát, tanácsokat adva a baba ápolásával kapcsolatban. Orvost, a szülők belátása szerint, a gyermek az első hét folyamán lát először. A szülés után a betegbiztosítók indokolt esetben akár napi 8 órás háztartási segítséget is fizetnek az anyáknak, amennyiben a nagyobb gyermekek ellátása máshogy nem megoldató. A bábával a kapcsolattartás a szülés után hónapokig is fennmaradhat, szülés utáni torna és ehhez kapcsolódó beszélgetések formájában, csakúgy, mint a szülés előtt is lehetőség nyílik a bábával történő megismerkedésre, az általa szervezett szülést felkészítő tornán és beszélgetéseken keresztül.
Ausztriában is vannak szülésznői központok, amelyeket felkeresve a várandós nő megkapja a bábák nevét és címét, és önállóan kell felvennie a kapcsolatot valamelyikükkel.
A terhesség során a bába 2-6 alkalommal meglátogatja a várandós anyát, és felkészíti a szülésre, hasznos tanácsokkal látja el. A bábának a szülés előrejelzett időpontjától számítva 2-3 héttel mindig elérhetőnek kell lennie.
A szülést követő első héten a bába minden nap meglátogatja az újszülöttet, a következő hetekben pedig igény szerint jön házhoz. A gyermekágyi időszak 6-8 hétig tart. A szoptatási arány az otthonszüléseket követően 98,5%. A késői gyermekágyi időszakban fellépő esetleges nehézségek esetében ingyenesen felkereshető a bábaközpont.
Forrás: http://www.hebammenzentrum.at
Svédországban az otthonszülés nem tekinthető alternatívának a hivatalos egészségügyi rendszer keretén belül. Ezer nő közül egy választja az otthonában vagy a szülőotthonban levezetett szülést, és akik ezt választják, maguk is részt kívánnak venni az események irányításában. Úgy érzik, hogy így maguk tudnak dönteni a fájdalomcsillapítás alkalmazásáról, ismerős szülésznő segít gyermekük világra hozatalában és természetes módon történik a szülés. A gyermek világrahozatalát inkább társadalmi eseménynek, mint egészségügyi folyamatnak tekintik.
Ha a svéd nők szabadon választhatnának, az otthonszülés aránya tízszeresére emelkedne Svédországban.
Azoknak a nőknek, akik az otthonszülést választják, maguknak kell szülésüket levezető bábáról gondoskodniuk, és a költségeket állniuk.
Forrás: http://www.sciencedirect.om.hu
Az otthoni szüléseket az egészségbiztosítók nem finanszírozzák, az orvosok az otthoni szülések levezetésére nem köthetnek szerződést. A szülésznők ilyen tevékenységét a törvény nem tiltja. A szülő nők a szülésznőknek a teljes díjat közvetlenül fizetik. Az egészségbiztosító csak a nem tervezett, akut ellátás esetén téríti a felmerülő költségeket (pl. mentőszállítás). Jelenleg az otthoni szülések számára nincsenek megfelelő körülmények, nem népszerűek, és a szakmai vezetés bevezetésüket nem tartja célszerűnek.
Szlovákiában az otthoni szülések gyakorlata sem jogilag, sem szakmailag nincs alátámasztva, költségeit az egészségbiztosítók nem térítik.
Az otthoni szülések gyakorlatát általában nem tartják megfelelőnek, veszélyesnek és felelőtlen lépésnek minősítik. Költségeit az egészségbiztosítók nem térítik.
forrás: www.eski.hu